Témák A-Z

Gálvölgyi János

színművész

1948-ban a kerületben született. A Vág utcában töltötte gyermekkorát, nyilatkozataiban büszkén vállalja kerületi kötődését. 20 évesen a Ki mit tud?-on tűnt fel, parodistaként. 1973-ban kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Előbb a Thália, majd a Madách Színház művésze. A sokoldalú művész színpadi-, televíziós-, film- és rádiós szerepeiben egyaránt kiváló alakítást nyújt, számtalan játékfilmben és tvfilmben szerepelt, legendásak paródiái. Népszerű színész, parodista, televíziós személyiség és remek írói vénával megáldott művész.

Sokat tett és tesz a kerületünkben lakott színészek emlékeinek ápolásában, koordinálja a kerületi és a fővárosi emléktáblák állításával kapcsolatos feladatokat. Ö kezdeményezte, hogy Márkus László hajdani lakóházára is kerüljön emléktábla. Szintén részt vett a Domján Edit tiszteletére állított emléktábla megszervezésében. Kitüntetései: Jászai Mari-díj 1981., SZOT díj 1984., Érdemes művész 1987., Kossuth-díj 2005., Pro Urbe Budapest-díj 2006., Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 2006., a Radnóti Miklós Antirasszista-díj kitüntetettje 2008.

Petschnig Mária Zita

közgazdász

Pécsett született 1947-ben. Az MKKE-n pénzügy szakon végzett 1970-ben. Ezt követően az MNB Baranya Megyei Igazgatóságának munkatársa lett, 1972-1983 között a Pécsi Tudományegyetem politikai gazdaságtan, 1975-től 1983-ig pénzügytan tanára. 1983-1986 között az MNB-ben dolgozott, majd két évig a Közgazdasági Szemle felelős szerkesztője, 1988 óta a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa. 1994 augusztus-október hónapokban a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület tagja. Kutatási területe: inflációs folyamatok alakulása, makrogazdasági folyamatok elemzése. A közgazdaság-tudomány kandidátusa. MSZOSZ-díjas (1992). Főbb művei: A pénz értékcsökkenése a szocializmusban (1983), Közgazdasági alapismeretek (tankönyv, 1991), Örökségtől örökségig (1994), 24 évszak (Kéri Lászlóval, 1995).

Vámos Tibor

akadémikus

1926-ban született Budapesten. 1949-ben szerzett villamosmérnöki diplomát. a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1950-1954 között az Inotai Hőerőmű villamos szerelési munkáinak, majd a Sztálin Vasmű építésének vezetője. 1954-től 1957-ig aspiráns, majd közel három évtizedig különböző kutatóintézetekben dolgozott vezetőként. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet igazgatójaként vonult nyugdíjba, de kutatóprofesszorként tovább dolgozott. 1992-től a virginiai George Mason Egyetemen vendég-, majd kutatóprofesszor.

Kutatási területe: ipari folyamatok számítógépes irányítása, nagy rendszerek elmélete, számítógépes alakfelismerés, robotlátás, a mesterséges intelligencia elméleti és gyakorlati kérdései.

1973-tól az MTA levelező, 1979 óta rendes tagja. Neumann János díjas (1986), Állami díjas (1983), Magyar Köztársági Érdemrend középkeresztje (1996). Tudományos életművéért Neumann János Emlékplakett kitüntetést kapott (2006), Széchenyi-díjas (2008), Radnóti Miklós Antirasszista díjat 2009-ben kapta.

Főbb művei: Nagy ipari folyamatok irányítása (1970), Applications of Syntactic Pattern Recognition (társszerző 1977), Progress in Pattern Recognition (társszerző 1981), Computer Epistemology (1991).

1979 óta él a Kárpát utcában.