XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió

https://www.budapest13.hu/13kerulet/bemutatkozik-a-kerulet/multunk-oeroekseguenk/

Témák A-Z

Múltunk – örökségünk

Büszkék vagyunk múltunkra: a vaskori aranyleletekre, a római kori erődítményükre, a királyválasztó Rákos mezejére. A rövid összefoglalóban megismerjük Angyalföld nevének eredetét, benépesülését, a hazai nagyipar fellegvárává vállásást.

Történelmünk, gyökereink egészen a vaskorba nyúlnak vissza. Az Angyalföldön talált i.e. VIII. századból származó két aranylelet bizonyítja, hogy már a legrégibb időkben éltek emberek ezen a tájon.

A közelben átkelésre alkalmas rév volt, s a bővizű Rákos-patak és környéke vonzotta a letelepedni vágyókat.

 

A rómaiak Transaquincum nevű erődítménye is a kerületben állt, szemben Aquincum katonavárosával. A négyszögletes, egyholdnyi területű, vastag fallal körülvett várszerű építmény vigyázta a túlparton elterülő várost.

Árpád és a honfoglaló fejedelmek népükkel Rákos mezején ütöttek tábort, majd a megyeri révnél keltek át a Dunán.

 

A későbbi századokban a terület előbb királyi, majd egyházi földbirtok volt. A kerülethez hosszú ideig tartozó Margitsziget mai nevét IV. Béla királyunk lányáról kapta.

Már a XIII. század elejétől éltek településünkön. A Jenő nevű faluban révészek, hajósok és halászok laktak. A középkorban Új-Jenő települést temploma miatt Mindszentnek is hívták. A Szent Lászlóként is említett falu eredeti neve Besenyő volt. A kerület részeként ma is ismert Vizafogó lakói révészek és halászok voltak.

A patak menti Rákosmező a szabad ég alatt zajló országos gyűlésekről híres. 1277-től a mohácsi vészig számosat tartottak itt, a mindenkori városhatártól északra elterülő hatalmas, füves térségen.

A közel 150 éves török hódoltság alatt még álltak középkori településeink, ám a császári seregek közeledtének hírére a törökök ezeket is felgyújtották és lerombolták. Az egykori falvak épületeinek és templomainak köveit elhordták. Az I. Lipót 1703-ban írt kiváltságlevelében említett Szentlászló-puszta esetében is ez történt.

A XVIII. század korabeli térképei már városi kerteket, majorságokat jelölnek ezen a területen. Angyalföld elnevezésének legbizonyíthatóbb magyarázata is innen ered. A Dél-Tirolból betelepült Stefan Eng(e)l az 1770-es évek terézvárosi kültelki összeírásaiban már régi szőlőbirtokosként szerepelt. Az Engelsfeldnek nevezett terület tükörfordítása lehet Angyalföld.

A XVII-XVIII. század emléke az Ördögmalom, mely sokszori átépítés után maradt fenn egészen az 1960-as évekig.

A kiegyezés meghozta a Váci út benépesülését. Mindkét oldalán a kerteket gyárak és nagyüzemek váltották fel, egyúttal megindult a bérkaszárnyák építése is. Angyalföld a XX. század első felére a főváros, egyben az ország ipari fellegvárává vált, s az is maradt az 1980-as évek végéig.

1930-ban a főváros közigazgatása átszervezéseként az V. kerületi Vizafogó, Kikötő-dűlő és Népsziget, a VI. kerületi Lőportár-dűlő, Erdő telkek, Felsőbikarét és Angyalföld (Napföld) átadásával jött létre a XIII. kerület. Ezt követően az 1938-ban Magdolnavárosnak nevezett kerületben elöljáróság kezdte meg működését. A városrészhez 1950. január 1-jétől csatlakozott a két világháború között kiépült modern Újlipótváros, valamint a Margitsziget, utóbbi 2013 nyaráig.

Díjaink, elismeréseink