XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió Akadálymentes verzió ikon

https://www.budapest13.hu/13kerulet/diszpolgarok/2000-2/

Témák A-Z

Díszpolgárok 2000

Pataki Ferenc

Pataki FerencSzociálpszichológus, pedagógus

Szentesen született 1928-ban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelmet, szociológiát, filozófiát tanult, a moszkvai Lenin Pedagógiai Főiskolán pszichológia-pedagógia diplomát szerzett, 1953-ban. 1948-tól a Petőfi Sándor történészkollégium igazgatója, 1949-ben a Nékosz főtitkára, részt vett a Petőfi Kör vezetésében, 1956-tól általános iskolai tanár. 1961-től pedagógiai továbbképző és kutató intézmények munkatársa, 1965 óta az MTA Pszichológiai Intézete munkatársa, 1972-től igazgatóhelyettese, 1976-1993 között igazgatója, 1993 óta kutatóprofesszora. Az ELTE-n szociálpszichológiát oktat, egyetemi tanár. A Pszichológia szerkesztőbizottságának elnöke. 1988-1990 a Minisztertanács Tanácsadó Testületének tagja. 1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. 1985-től az MTA levelező, 1990 óta rendes tagja, 1993-1996 között alelnöke, 1996 óta a Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke. Apáczai Csere János-díjas (1977), Nemzetközi társadalomtudományi-díjas (1984), Széchenyi-díjas (1995).

Főbb művei: Az utópista szocializmus pedagógiája (1961), Makarenko élete és pedagógiája (1966), Utak és válaszutak a mai szociálpszichológiában (1976), Társadalomlélektan és társadalmi valóság (1977), Az én és a társadalmi azonosságtudat (1982), Nevelés és társadalom (1982), Identitás, személyiség, társadalom (1987), Közösségi társadalom: eszmény és valóság (1988), Rendszerváltás után: társadalomlélektani terepszemle (1993), Bűnbakképzési folyamatok a társadalomban (1993), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetettje (2008), Hazám-díjas (2009).
2015-ben hunyt el.

Mácsai István

Mácsai IstvánFestőművész

Budapesten született 1922-ben. A Képzőművészeti Főiskolán 1950-ben végzett. Egyéni kiállításai: 1960, 1965, 1973, 1988 a Csók Galériában, 1964 Enghienben, 1970 Zalaegerszegen, 1976 Debrecenben, 1978 a Műcsarnokban, 1981 Nyírbátorban, Kiskunfélegyházán, 1982 Münchenben, 1983 a Vigadó Galériában, 1984 Amszterdamban, 1988 a Csontváry Teremben, 1989 Veszprémben. Munkácsy Mihály-díjas (1953, 1955), Pro urbe Budapest-díjas (1995). 1981-ben könyv jelent meg róla.

Gyermekkorát és egész életét a kerületben töltötte. Nemcsak itt lakott, hanem témáinak egy részét a kerület adta. Témaként dolgozta fel a Pannónia utcát, ezt variálta különböző világításokban, évszakokban. Kétszeres Munkácsy-díjas festőművész. A szürnaturalista festők egyik legjobb képviselője. Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje (2002). Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban 2007-ben a Magyar Festészet Napján nyitották meg a róla elnevezett galériát. A Pannónia utcai műteremlakása házának falán márványtábla őrzi emlékét. 2005-ben hunyt el.

 

Kazimir Károly

Rendező, színházigazgató

Budapesten, 1928-ban született (elhunyt 1999-ben). A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1953-ban végzett. 1945-1948 között vidéki színházakban színész, 1953-tól a budapesti, 1955-től a miskolci Nemzeti Színház, 1957-től a budapesti Petőfi Színház, 1958-tól a Vígszínház rendezője. 1961-1972 között a Thália Színház művészeti vezetője és főrendezője, 1972-től igazgató-főrendezője.

1958 óta a nyári Körszínház, 1965 óta a Thália Stúdió kezdeményezője és irányítója. 1959 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-1990 között rektora. 1963-1980 között a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára. Jászai Mari-díjas (1956, 1962), SZOT-díjas (1964), Kossuth-díjas (1965), érdemes művész (1970), kiváló művész (1978).

Főbb rendezései: Antigoné, Optimista tragédia, Pesti emberek, Lüszisztraté, Állítsátok meg Arturo Uit!, Rozsdatemető, Az ördög és a jóisten, A helytartó, Tóték, Isteni színjáték, Cid, Kalevala, A holdbéli csónakos, Mario és a varázsló, Bál a pusztán, A csendes amerikai, Bánk bán, A Mester és Margarita, Történelem alulnézetben, adaptációi: Rámájána, Csúsingura, Karagoz, Ezeregyéjszaka, Gilgames, Petruska, Gargantua és Pantagruel, Hiawata, Énekek éneke, Thyl Eulenspiegel, A magyarországi fenevad, Vissza Matuzsálemhez, Akárki, Szép asszonyok egy gazdag házban, Dekameron. Könyvei: Petőfi a Körszínházban (1968), A népművelő színház (1972), Világirodalom a Körszínházban (1975), Színházi műhely (1975), Színház a Városligetben (1986), És mi lesz a színházzal? (1987), Színházi mesék (1990).

Dr. Hajnal Róbert

Dr. Hajnal RóbertPlébános

1935-ben született. 1958-ban Esztergomban szentelték pappá, azóta különböző vidéki és budapesti plébániákon káplánként működött. 1990-ben nevezték ki a Budapest-Angyalföldi Plébánia plébánosává. Szolgálata szorosan a kerület lakosságához köti. Példamutató életvitele, szerénysége mindenkor hitelessé teszi híveihez intézett prédikációit, amelyek elmélyült teológiai, pszichológiai és természettudományi felkészültségéről tanúskodnak. Napi munkája mellett sok időt fordít a betegek lelki gondozására a közeli kórházakban. Odaadóan fordul a szegények, elesettek felé. Megértően támogatja azokat a hívőket és nemhívőket, akik a nap bármely szakában felkeresik.

Irányítása alatt szervezetten és egyre hatásosabban működik a templomi karitászcsoport. Fontosnak tartja a testvéregyházakkal való szoros és folyamatos kapcsolatot. Különös figyelmet fordít a templom és a hozzá tartozó épületek állagának megóvására, szükség szerinti renoválására illetve átépítésére. Nevéhez fűződik az altemplom kialakítása, az életveszélyes toronycsúcs újjáépítése. Tevékenységét hihetetlen energiával, lelkierővel és kitartással végzi, ezzel nagymértékben hozzájárul az egész kerület vallási, szellemi és kulturális életének fejlődéséhez. 2001-ben pápai káplán címmel tüntették ki.

Életének 86. évében, 2021-ben hunyt el.

Csillag László

Csillag LászlóPedagógus, iskolaigazgató

1920-ban, Budapesten született (elhunyt 2003-ban). 1941-ben az óbudai Hajógyári szigetre vonult be munkaszolgálatosként. Erdélybe vezényelték, ahonnan 1944 elején több társával megszökött, majd hadifogságba került. 1945 februárjától a hazai felszabadított területeken teljesített katonai szolgálatot, a 4. Magyar Hadosztály megszervezésében vett részt. 1947-ben szerelt le, majd a szakmunkásképzés területén tevékenykedett, közben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán tanult magyar-történelem szakos tanárnak.

1948-tól több ezer diák szakmai képzését, kollégiumi ellátását irányította, ahol a tanulók zöme félig árva, vidékről származó diák volt. Vezetésével jött létre a Módszertani Intézet, amelynek feladata a szakmunkástanulók korszerű műveltségét biztosító szakmai háttér megteremtése, a pedagógusok továbbképzése, a pályaválasztási vizsgálatok elvégzése, tanácsadás, pszichológiai tevékenység volt. Közben 1955-ben a 21. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (Váci út 107.) igazgatói feladatát is ellátta. 1964-től a MüM főosztályvezetője, egyúttal a Szakmunkásnevelés című szakmai lapnak is főszerkesztője volt, rendszeresen publikált. A szakközépiskolai rendszer kiépítésében is részt vett. 1967-ben a Bánki Donát Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola (Váci út 179-183) igazgatója lett, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1982-ig tevékenykedett. Összességében 30 évet dolgozott Angyalföldön, a Váci úton, 1978 óta volt a kerület lakosa. 2008. óta emléktábla díszíti egykori iskolájának falát. 2003-ban hunyt el.

 

2000. díszpolgárai

Díjaink, elismeréseink


                            Idősbarát önkormányzat díj