Témák A-Z

Bellay László egész életét a tanításnak, a pedagógiai tudományok gyarapításának szentelte. Elhivatottságát bizonyította és későbbi gazdag életútját mintegy megelőlegezte, hogy már a tanítóképzőben folytatott tanulmányai alatt elnyerte a mestertanítói címet. Negyvenéves volt, amikor elfoglalhatta a Radnóti Miklós (volt Sziget) utcai, ma már Gárdonyi Gézáról elnevezett általános iskola igazgatói posztját, amelyben az intézmény magas szakmai színvonalon irányított tantestülete élén huszonnégy éven át tanulók ezreit indította útnak a továbbtanulás, a társadalom tisztes polgárságának erősítése,  gyarapítása felé.

Oktatási szakterületén, a matematika és a fizika tanításának területén maradandót alkotott: a Hogyan tanuljuk a fizikát? című, kétkötetes munkája, amely még az 1950-es évek közepén került a könyvesboltok polcaira, ma is keresett a szaktárgyakkal foglalkozó pedagógusok körében. Vezetői munkásságának évtizedei alatt számos pedagógiai-, és vezetési  módszertani kísérletet irányított, és előadóként elmaradhatatlan résztvevője volt az országban működő iskolák igazgatói  részére szervezett továbbképzéseknek. Az általa vezetett intézmény az egyik állandó állomása volt a külföldi pedagógus delegációk számára szervezett tanulmányutaknak. Vezetői munkásságának eredményeiről megszámlálhatatlan módszertani cikkben és tanulmányban számolt be a tudományos közélet résztvevőinek. Szerette tanítványait, figyelemmel kísérte életútjuk alakulását, sokakkal közülük személyes kapcsolatot ápolt, büszke volt sikereikre és előmenetelükre. Életének utolsó percéig aggódó figyelemmel kísérte az oktatáspolitika változásait.

Bellay László életútja során számos elismerésben részesült. Ezek közül különösen büszke volt a főváros által adományozott Földes Ferenc-díjra, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Mikola Sándor-díjára, a szűkebb pátriája vezetésétől kapott Angyalföld Ifjúságáért kitüntetésre, és díszpolgári címére. Csaknem fél évszázadon át, egészen haláláig az újlipótvárosban élt családjával, a Vígszínház szomszédságában, amelynek gyakori vendége volt. Szerette a művészeteket. Úgy gondolta, hogy a versekkel való rendszeres foglalkozás az emberség egyik kútforrásának tekinthető. Halálával nem csak kerületünk egyik díszpolgárát, hanem a tanuló ifjúság egyik patrónusát, egy közmegbecsülésnek és közszeretetnek örvendő lokálpatriótánkat veszítettük el. Bellay Lászlót a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat a saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Emlékét őrizni fogjuk.

Bellay László búcsúztatása 2011. december 14-én, szerdán 11:00 órakor lesz a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában.