Témák A-Z

Önkormányzati hagyományainkhoz hűen két helyszínen, előbb a XIII. kerületi Petőfi szobornál, majd a Béke téren emlékeztünk meg az 1848. március 15-én kitört forradalomról és a szabadságharc hőseiről 2024. március 14-én, csütörtökön délelőtt.  

176 éve, 1848. március 15-én az európai városok sorában Pest-Budán is győzött a forradalom a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság, a polgári átalakulás jelszavaival. Aznap Petőfi Sándor több helyen is elszavalta a Nemzeti dalt, amely máig hatóan szól a magyar nép szabadságvágyáról.

A Vígszínház előtti Petőfi szobornál március 14-én délelőtt fél 10-kor a XIII. kerület két országgyűlési képviselője, Hiszékeny Dezső és Varju László, majd dr. Tóth József polgármester koszorúzott. A színház társulatának nevében Kern András és Fesztbaum Béla színész helyezte el a megemlékezés virágait. Őket a pártok helyi szervezeteinek és a nemzetiségi önkormányzatoknak a képviselői követték a megemlékezők sorában.

A koszorúzáshoz kapcsolódó rövid műsor részeként Józan László színművész Juhász Gyula Március idusára című versét szavalta el. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött és a Szózattal zárult a Fischer Annie Zeneiskola fúvószenekarának előadásában.

A Béke téri Kerületi Emlékhelynél március 14-én délelőtt 11-kor dr. Tóth József polgármester mondott ünnepi beszédet. Több száz fős kerületi közönsége előtt egyebek között arról szólt, hogy a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméje, a bennük való töretlen hit köti össze az egykori és a mai magyarokat – azokat, akik hisznek a demokrácia és a köztársaság alapértékeiben. Dr. Tóth József arra kérte a szabadságszerető, demokratikus gondolkodású embereket, hogy – tanulva ’48 üzenetéből – fogjanak össze egy szolidáris, együttműködő és európai Magyarország megteremtéséért.

A Béke téri megemlékezés kezdetén Józan László színművész a Nemzeti dalt szavalta el. A programot az Angyalföldi Vadrózsa és Vadvirág Táncegyüttes és a Zagyva Banda zenekar látványos zenés és táncos előadása zárta. A megemlékezés végén a Himnuszt – amelynek kéziratát Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le és zenéjét pedig 1844-ben Erkel Ferenc szerezte – a közönség együtt énekelte el.