XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió Akadálymentes verzió ikon

https://www.budapest13.hu/2023/01/23/95-eve-szuletett-dr-pataki-ferenc-keruletunk-diszpolgara/

Témák A-Z

95 éve született dr. Pataki Ferenc, kerületünk díszpolgára

2023. január 23. Kulturális hírek

Dr. Pataki Ferenc Széchenyi-díjas szociálpszichológus, pedagógus, egyetemi tanár, akadémikus születésének 95. évfordulója alkalmából ma megkoszorúztuk emléktábláját a Hegedűs Gyula utca 20. szám alatti ház falán. A XIII. kerület díszpolgári címével 2000-ben kitüntetett professzor ebben a házban élt 1956-tól haláláig, 2015-ig. A megemlékezésen jelen volt dr. Tóth József polgármester, beszédet mondott dr. Gombár Csaba szociológus, politológus, a család nevében pedig Pataki Éva író, forgatókönyvíró, dramaturg, Pataki Ferenc lánya. A koszorúzáson részt vett Pataki Ferenc fia, Pataki János, díszpolgárunk tisztelői, illetve az önkormányzat képviselői.

Dr. Tóth József polgármester

Gombár Csaba beszédében felidézte, ahogy Pataki Ferenc igen jelentős életművében összefonódott a személyes élettörténet és a tudomány, az identitás-kutatás. Életpályájában meghatározó szerepe volt fiatalkori NÉKOSZ-mozgalombeli tapasztalatainak. Nem csak pszichológusként és pedagógusként foglalkozott a népi kollégiumok mozgalmának működésével és hatásával: kor- és eszmetörténészként is feltárta a „NÉKOSZ-legendát” az 1982-es Az én és a társadalmi azonosságtudat című könyvében, amelyben így elemez: „Korunk legalább annyira az identitáskeresők, mint az identitásvesztők kora.” Utolsó kötete, Nemzet és baloldal, 2015-ben, halálának évében jelent meg, szembeszállt benne a nacionalista jobboldalnak a nemzet fogalmát kisajátító törekvéseivel. Tudományos munkásságában az 1970-es évektől élete végéig központi helyet foglaltak el az egyéni és a szociális identitás problémájával foglalkozó írásai. Különösen fontos szerepet játszott Pataki Ferenc a szociálpszichológia hazai intézményesítésében, 1965-ig a közösségi nevelés kiemelkedő szaktekintélye volt, majd az MTA Pszichológiai Intézetében egy szociálpszichológiai csoport kialakítására vállalkozott. Ő teremtette meg a modern szociálpszichológia oktatásának és művelésének hazai feltételeit az egyetemi és az akadémiai közegben.

Pataki Éva a megemlékezésen arról beszélt, édesapja mennyire szerette a Hegedűs Gyula utcai házat, lakást, magát az utcát, a Duna-partot, a kerületet. Szentes és Újpest után Újlipótváros lett az otthona. „Kíváncsi volt minden újdonságra, büszke minden újonnan megnyílt üzletre, étteremre, kávézóra, törzsvendége volt a Láng Tékának, a Firkász vendéglőnek, Fischer úr cukrászdájának, sok kis boltnak a környéken. Sokan ismerték édesapámat, a házban kisgyerekkorom óta tanár úrnak hívták, és ez így is maradt haláláig. ’56 után évekig a Lehel úti általános iskolában tanított magyart és történelmet, s bár az új hatalom az általános iskolába való száműzetést büntetésnek szánta, ez az időszak életének egyik legjobb korszaka lett. Lelkesen tanított, táborozott, kirándult a diákjaival, köztük sok angyalföldi nehézfiúval, akik közül sokan egész életükben hálával és szeretettel emlegették, sokat köszönhettek neki. Karácsony és húsvét idején egész gyerekkoromban érkeztek a kolbászok, doboz tojások, oldalszalonnák, a legkülönösebb finomságok a diákoktól a „tanár úrnak”. A házunkban, a környéken a legtöbb lakónak fogalma sem volt arról, hogy apánk egyetemi tanár, tudós, akadémikus, nekik mindvégig az a régi tanár úr volt, akinek megismerték, és ez így volt jól”, mondta Pataki Éva.

Pataki Éva

Pataki Ferenc 1928. január 23-án született Szentesen, és 2015. november 27-én halt meg Budapesten. 1946-ban kezdte egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem, szociológia-filozófia szakán. Bekapcsolódott a népi kollégiumi mozgalomba: tagja volt a Győrffy István Kollégiumnak, 1948-ban a Petőfi Sándor Történészkollégium igazgatójává nevezték ki, 1949-ben rövid ideig a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) főtitkára volt. Ugyanebben az esztendőben került ki a moszkvai Lenin Pedagógiai Főiskolára, ahol pedagógia–pszichológia szakon szerzett diplomát 1953-ban. Ezután a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) agitációs és propaganda osztályát vezette. 1955-ben MTA aspiránsi helyet kapott. Mivel 1956-ban a Petőfi Kör szervezésében és vezetésében is részt vett, a forradalom leverése után csak általános iskolai tanárként tudott elhelyezkedni. 1961-től különböző pedagógiai továbbképző, illetve kutatóintézmények munkatársaként dolgozott. 1965-ben felvették a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetébe. 1972-ben az intézet helyettes igazgatójává választották, majd 1975 és 1993 között, csaknem 20 éven át igazgatta az intézetet. 1967-től oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1984-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a szociológia tanszékre. 1998-ban vonult nyugállományba.

1968-ban kandidátusi, 1982-ben a pszichológiai tudományok (akadémiai) doktori fokozatát szerezte meg. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották. 1993–96-ban az MTA egyik alelnöke lett. Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályát 1996-tól 2002-ig vezette.

Tagja volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a Szociológiai Társaságnak, az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaságnak (European Association of Experimental Social Psychology) és a Nemzetközi Makarenko Társaságnak. 1980 és 2000 között a Pszichológia című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt.

Apáczai Csere János-díjjal 1977-ben, Széchenyi-díjjal 1995-ben, Budapestért díjjal 1998-ban, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével 2008-ban, Hazám-díjjal 2009-ben tüntették ki. A XIII. kerület díszpolgárává 2000-ben választották.

Vissza

Díjaink, elismeréseink


                            Idősbarát önkormányzat díj