XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió

https://www.budapest13.hu/2018/10/01/felavattak-kocsis-zoltan-emlektablajat/

Témák A-Z

Felavatták Kocsis Zoltán emléktábláját

2018. október 01. - Frissítve Kulturális hírek

A Zene Világnapján, október 1-jén avatta fel Kocsis Zoltán (1952-2016) kétszeres Kossuth-díjas, világhírű zongoraművész, karmester, zeneszerző Szent István körúti emléktábláját a XIII. Kerületi Önkormányzat. Kocsis Zoltán születésétől 18 éves koráig élt a Szent István körút 22-es számú házban.

Az eseményen megjelent az önkormányzat képviselő-testületének több tagja, Hamar Zsolt a Nemzeti Filharmonikusok zeneigazgatója, Buda István szobrászművész, Kocsis Zoltán emléktáblán látható domborműves portréjának alkotója, és ott voltak a világhírű zongoraművész pályatársainak, tisztelőinek reprezentánsai is.

Az avató ünnepségen elsőként dr. Tóth József polgármester osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. –Sokan csak az ingatlanok, azok árai alapján mérik egy-egy kerület jelentőségét. Mi a kulturális, tudományos értékekben, az itt lakók közösségformáló erejében látjuk azt. Már csak az emléktáblák számossága is jelzi, mennyi kitűnő alkotó, művész, tudós élt – vagy él még ma is – a kerületben, akik a köz javát is szolgálják. Hálásak vagyunk ezért.

Most Kocsis Zoltánnak, a magyar zenetörténelem egyik legnagyobb alakjának mondunk köszönetet emléktáblájának felavatásával – mondotta a polgármester, s idézte magát Kocsis Zoltánt, aki azt vallotta: „Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegességre. Arra, hogy az adott pillanatban a lehető legőszintébben és leghitelesebben átadhassuk a közönség számára azt az élményt, amely a művel való első találkozáskor és a darabbal foglalkozás során folyamatosan ér bennünket. Kocsis Zoltán a magyar zenetörténelem egyik legnagyobb alakja, aki élete alkonyáig a zenének élt. Kurtág György mondta róla annak idején: „Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak.” A mai időkben, amikor meglehetősen hűvös szelek járnak ránk, különösen jól esik Kocsis Zoltánra, a világhírű zongoraművészre, karmesterre és zeneigazgatóra emlékezni, aki tiszteletet és megbecsülést szerzett Magyarországnak szerte a nagyvilágban – Mondotta végezetül dr. Tóth József.

Mácsai János zenetörténész, aki közeli kapcsolatot ápolt Kocsis Zoltánnal, személyes emlékeket osztott meg róla. Elmondta: Kocsis Zoltán 19 éves koráig lakott szüleivel a Szent István körúti házban. De nem igazán mesélt interjúkban erről az időszakról. Néha tréfásan megjegyezte, hogy „utcagyerek” volt, sokat focizott ott a környékbeli srácokkal. –Bár valójában nem volt „utcagyerek”. Amikor megszületett, 1952. május 30-án, szülei már a körúti lakásban éltek. Méghozzá társbérletben, ahol közös volt a fürdőszoba, a vécé egy másik, idegen családdal, s ahol nekik csupán egyetlen szobájuk volt. Három generáció zsúfolódott össze egy kis térben, ugyanis velük lakott az anyai nagymama is. A szülők gyári munkások voltak, a papát éjszakai műszakba osztották be, a mama nappal dolgozott. Volt otthon egy rozzant bécsi zongorájuk, a papa kicsit tudott zongorázni, neki tűnt föl, milyen elképesztő adottságai vannak a gyereknek, hogy már három évesen lepötyögte a zongorán, amit a rádióban hallott. Aztán Szmrecsányi Magda nénihez került, ő volt az első zongoratanára, híres és jó pedagógus, Zoli mindig szeretettel beszélt róla. Tőle már egyenes út vezetett a konzervatóriumba – fogalmazott Mácsai János. –Nagyjából akkor költözhettek el a Szent István körútról Újpalotára, amikor Kocsis Zoltán karrierje elindult, miután 1970-ben megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-zongoraversenyét. Mecénási támogatással kiment egy évre Angliába. Nem kezdett rögtön koncertezni, úgy érezte, neki még tanulnia kell. És majdnem egy egész évre elzárkózott, repertoárt gyűjtött, tanult, gyakorolt. Hihetetlen önfegyelemmel, szorgalommal, koncentrációval, és – nem túlzás azt mondani – nagyon zseniális adottságokkal. Kocsis különleges adottságú és különleges lelkületű ember volt. Adottságait hihetetlen felelősségérzettel és a maximumig fejlesztette. Kötelezően érvényesnek érezte magára nézve Liszt Ferenc mondatát: ”a zseni kötelez” – mondta Mácsai János.

Az ünnepi beszédek elhangzását követően dr. Tóth József polgármester leleplezte Kocsis Zoltán emléktábláját, majd az esemény a tábla megkoszorúzásával, az emlékezés és a tisztelet virágainak elhelyezésével zárult.

 

 

 

Vissza

Díjaink, elismeréseink