Témák A-Z

Január 23-án egykori lakóépületén, a Hegedüs Gyula utca 20. számú házon Hiszékeny Dezső országgyűlési képviselő, Dr. Tóth József polgármester, a képviselő-testület több tagja, a tudományos élet képviselői, egykori munkatársai, tanítványai, családtagjai és tisztelői jelenlétében felavatták dr. Pataki Ferenc Széchenyi-díjas szociálpszichológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a kerület díszpolgárának emléktábláját.

Az eseményen először dr. Tóth József polgármester osztotta meg ünnepi gondolatait és személyes emlékeit a magyar tudományos közélet kimagasló alakjáról, a szociálpszichológia vezető szaktekintélyéről, aki 74 éven át volt lakótársunk kerületünkben. – Pataki Ferenc nagy erénye volt, hogy a változó, és gyakran kifejezetten kedvezőtlen körülmények ellenére egész életében képes volt megőrizni szabadságát és integritását, kutatói elfogulatlanságát és emberszeretetét. A Fényes Szelek nemzedékének tagja volt, és pályakezdése életre szóló hatást gyakorolt egyéniségére, gondolkodására. Az 1956-os forradalom leverését követően büntetésül a Lehel utcai (ma Dózsa György úti) általános iskolába helyezték 1957 és 1961 között. 1961-től különböző pedagógiai továbbképző, illetve kutatóintézmények munkatársaként dolgozott. 1965-ben került a MTA Pszichológiai Kutatóintézetébe, ahol 1972-ben az intézet helyettes igazgatójává, 1976-ban igazgatójává nevezték ki, mely tisztséget 1993-ig töltött be. 1993-tól kutatóprofesszori megbízást kapott. Kutatóintézeti állása mellett 1967-től az ELTE-n szociálpszichológiát és pedagógiát oktatott. 1984-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a szociológia tanszékre, ahol 1998. évi nyugdíjazásáig dolgozott. 1968-ban védte meg a neveléstudományok kandidátusi, 1982-ben a pszichológiai tudományok akadémiai doktori értekezését. Előbb az MTA Pszichológiai Bizottságának a tagja, majd 1985-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja. 1993-tól 1996-ig az MTA egyik alelnöke. A Magyar Pszichológiai Társaság, a Szociológiai Társaság, az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság, a Nemzetközi Makarenko Társaság tagjai közé választotta, utóbbinak a vezetőségébe is bekerült. 1980 és 2000 között a Pszichológia című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának az elnöke volt. 1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. Életművének főbb területei a csoportlélektan, az identitáselmélet, a devianciakutatás és a tömeglélektan, mely témákban 1961-től folyamatosan jelentek meg könyvei és cikkei. Nagyszerű előadó volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemi szintű hazai szociálpszichológiai oktatás elindítása terén, s akinek az iskola és az ifjúság mindig szívügye maradt.

–Azok a hűvös szelek, amelyek ma fújnak, nem olyan fényesek, mint pályakezdésének éveiben voltak – mondotta Tóth József polgármester. – Azonban  Pataki Ferenc munkássága, ahogy láttatni volt képes a történelmi és társadalmi összefüggéseket, amelyek véleménye szerint arany fénybe öltöztetik a tudomány hétköznapjait, élteti a reményt, hogy társadalmunk képes lesz meghaladni a jelenlegi, anakronisztikus kurzust.

A polgármester avató beszédét követően dr. Erős Ferenc szociálpszichológus, egyetemi tanár méltatta egykori munkatársa tudományos pályafutását. Mint elhangzott, Pataki Ferenc élete utolsó éveiben párhuzamot vont az 1990-ben meghaladni gondolt pártállam, és a 2010 óta tartó centrális erőtér, vagy más néven a nemzeti együttműködés rendszerének nevezett politikai képződmény között. A pártállam visszatérését átmeneti időszaknak tekintette, aminél jobbat érdemel az ország. Végezetül dr. Réti Tamás, a Lehel utcai Általános Iskola egykori diákja emlékezett néhai tanárára, Pataki Ferencre, akit úgy jellemzett, hogy nem csak kutatói és gondolkodói munkássága emelte a tudományos élet legnagyobbjai közé, hanem emberszeretete, és embersége is.

A beszédek elhangzása után dr. Tóth József és dr. Pataki Ferenc professzor családtagjai együtt leplezték le a tudós emléktábláját, amely a 228. a kerület neves személyiségeinek állított emléktáblák sorában. Az ünnepi esemény az emléktábla megkoszorúzásával ért véget.