XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió

https://www.budapest13.hu/2016/05/18/volt-egyszer-egy-csavargyar/

Témák A-Z

Volt egyszer egy Csavargyár

2016. május 18. Kulturális hírek

Mint dr. Tóth József avató beszédében hangsúlyozta, a kerületben  ez a 208. emléktábla, amelyből 15 darab a magyar ipar egykori büszkeségeinek állít emléket. – Bencze Géza történész szerint a Váci út egykor  a magyar gépipar főutcája volt. A könyv jegyzéke csaknem 170 gépipari céget sorol fel, amelyek itt működtek,  a Váci úton – mondotta a polgármester.

A Váci út és környéke  olcsó telekáraival, jó megközelíthetőségével alkalmasnak bizonyult a belterületekről kiszoruló ipar fogadására. Az első világháborúig tartó nagy fellendülés időszakában Csepel mellett a Váci útra koncentrálódott a budapesti gépipar, de jelen voltak más iparágak is. Ezzel a folyamattal vette kezdetét a főváros úgynevezett kültelkeinek a benépesülése, így a mai XIII. kerületé is. Ezen a vidéken 1880-ban még csak 3 500 fő élt, a századfordulóra a lakosság száma viszont már 36 ezer főre növekedett. A századfordulóra Angyalföld a magyar gépipar egyik legnagyobb központjává fejlődött. A Váci út menti gyárakban a XIX. század végére már 7 000 fő, az egész iparvidéken mintegy 12 000 főt, leginkább gépipari szak- és segédmunkást foglalkoztattak. 1910-ben a csaknem 80 000 fővárosi gyári munkás egynegyede dolgozott az angyalföldi üzemekben. A Váci út lett a magyar gépipar főutcája. 60 jelentős gyárnak adott otthont e terület, pl.: az Elzett Zár- és Lakatgyárnak, a Magyar Hajó- és Darugyárnak, a Magyar Acélárugyárnak, az Akkumulátorgyárnak, az Első Magyar Csavargyárnak. Volt idő hogy közel 12 ezer munkásnak adtak kenyeret az itteni nagynevű gyárak. A rendszerváltást megelőző évtized gazdasági válsága miatt, majd az 1990-es évektől folyamatosan megszűnt a termelés. A Váci úton bankok, korszerű irodaházak, bevásárlóközpontok, autószalonok nyíltak az egykori gyárak helyén – mondotta végezetül dr. Tóth József polgármester.

Ezt követően Sznopka Stella történész elevenítette fel a Csavargyár létrehozásának, működésének és megszűnésének fontosabb állomásait. Mint elhangzott, a gyár 1889-ben alakult az Andrássy út 2. szám alatt, anyacsavarok, csavarok, csapszegek, alátétek és különböző szerelvények gyártására. Hamarosan telket kapott a Külső Váci úton, és meg is indult az építkezés, aminek eredménye az akkori főváros legjobban sikerült ipari célú építménye lett. A Csavargyár 1890 körül épült, tervezője: Ilyés Gyula volt. A berendezéseket Németországból és Ausztriából hozták. Az üzemszerű termelés 125 évvel ezelőtt, 1891-ben indult meg, főleg németajkú és cseh szakmunkásokkal.

Az 1910-es évekre bővült a gyártmányok köre, hídszerkezeti csavarok, sínszegek, tetőszerkezeti elemek, hadfelszerelési cikkek vas- és fém alkatrészei gyártását is bevezették. A gazdasági világválság után újabb termékek kerültek a gyártmányok közé: vasúti felépítményi anyagok, vasúti kocsi- és gépkocsi alkatrészek, szelepek, textilipari- és húsipari gépalkatrészek, nyomdagép, posta- és távírdai anyagok stb. A második világháború után nem államosították, hanem bérbe vette az állam, ekkor neve: Csavarárugyár Nemzeti Vállalat lett. Nagy szerepet játszott a hídépítésekhez szükséges csavarok gyártásában. 1955-ben több, mint ezren, 1959-ben már kétezren dolgoztak a gyárban. Az 1970-es évekre a termelés jelentős részei a vidéki gyáregységekbe kerültek át. A vállalat az elöregedett gépparkjával nem tudott időben válaszolni a jelentkező igényekre, ezért képtelen volt a megújulásra. Az 1980-as évek végétől a kiutat előbb a kisebb, vegyes tulajdonú, külföldi tőkét bevonó új szervezet formájában kísérelték meg, ám a tőkeinjekció sem tudta megakadályozni a gyár leépülését. Az 1990-es évek közepén szűnt meg a gyár. Az elhangzott beszédeket követően került sor az emléktábla leleplezésére, majd megkoszorúzására. Végezetül a gyár egykori dolgozóiról az esemény emlékére csoportkép készült.

 

 

 

Vissza

Díjaink, elismeréseink