Témák A-Z

1928. január 23-án született Szentesen. Családja 1941-ben költözött az egykori OTI-telep egyik Vőlegény utcai házába. Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–szociológia–filozófia szakon végzett. Korán bekapcsolódott a népi kollégiumi mozgalomba: 1949-ben a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének a főtitkára volt. Ugyanebben az évben Moszkvában kezdett pedagógiát és pszichológiát tanulni, diplomáját 1953-ban vehette át. Itthon részt vett az erősödő Petőfi Kör szervezésében és vezetésében. Az 1956-os forradalom leverését követően büntetésül a Lehel utcai (ma Dózsa György úti) általános iskolába helyezték. 1961-től különböző pedagógiai továbbképző, illetve kutatóintézmények munkatársaként dolgozott. 1965-ben került a MTA Pszichológiai Kutatóintézetébe, ahol 1972-ben az intézet helyettes igazgatójává, 1976-ban igazgatójává nevezték ki, melyet 1993-ig töltött be. 1993-tól kutatóprofesszori megbízást kapott. Kutatóintézeti állása mellett 1967-től az ELTE-n szociálpszichológiát és pedagógiát oktatott. 1984-ben egyetemi tanárrá nevezték ki a szociológia tanszékre, ahol 1998. évi nyugdíjazásáig dolgozott. 1968-ban védte meg a neveléstudományok kandidátusi, 1982-ben a pszichológiai tudományok akadémiai doktori értekezését. Előbb az MTA Pszichológiai Bizottságának a tagja, majd 1985-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja. 1993-tól 1996-ig az MTA egyik alelnöke. A Magyar Pszichológiai Társaság, a Szociológiai Társaság, az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság, a Nemzetközi Makarenko Társaság tagjai közé választotta, utóbbinak a vezetőségébe is bekerült. 1980 és 2000 között a Pszichológia című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának az elnöke volt. 1988-ban az Új Márciusi Front alapító tagja. Életművének főbb területei a csoportlélektan, az identitáselmélet, a devianciakutatás és a tömeglélektan, mely témákban 1961-től folyamatosan jelentek meg könyvei és cikkei. Nagyszerű előadó volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemi szintű hazai szociálpszichológiai oktatás elindítása terén, s akinek az iskola és az ifjúság mindig szívügye maradt. 

Munkásságát számos kitüntetés fémjelzi: Apáczai Csere János-díjjal, Ifjúsági Díjjal, Széchenyi-díjjal, Budapestért díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel és Hazám-díjjal ismerték el tudományos munkásságát.

Kerületünk neves, a Hegedűs Gyula utcában lakó és alkotó tudósaként 2000-ben lett a XIII. kerület díszpolgára. A magyar tudományos élet jelentős és sokoldalú alkotóját veszítettük el személyében, kinek munkássága rendkívül gazdag. Kérésére elhunytát temetése után hozták nyilvánosságra. Kívánságára szűk családi körben, a Megyeri Temetőben, 2015. december 22-én helyezték örök nyugalomba. Emlékét megőrizzük.