Témák A-Z

Éppen harminc éve kezdte a pedagógusi pályát a Hegedüs Géza Általános Iskola nemrégiben Arany Katedra Emlékplakettel kitüntetett igazgatója, Timárné Sárosi Katalin.

Orvosnak készült, a gimnázium utolsó évében azonban meggondolta magát, és a tanárképző főiskolára jelentkezett biológia–földrajz szakra. De soha nem bánta meg, hogy végül is ezt a hivatást választotta. Az elhatározásban talán szerepe volt egy gyerekkori élményének. Keresztszülei ugyanis egy falusi osztott iskolában voltak pedagógusok, így már gyermekként tanúja volt annak, hogyan is zajlott ott a tanítás.

Annak idején, 1982-ben a Fiastyúk utca másik általános iskolájában kezdte, és rögtön úttörőcsapat-vezető lett. Már akkor fontosnak tartotta, hogy sok közösségformáló tábort szervezzen. A nyolcvanas évek végén kislánya született. Másfél éve volt vele otthon, amikor igazgatója hívta: jöjjön vissza dolgozni, mint igazgatóhelyettes. Így telt el újabb tíz év.

Majd 1999-ben a két Fiastyúk utcai iskola egyesítésével kialakult intézmény vezetésével Timárné Sárosi Katalint bízták meg.

Az oktatást sosem hagyta abba, most is két nyolcadik osztályban tanít. Egy igazgatónak sokrétűek a feladatai. A maga részéről fontosnak tartja, hogy a munkaközösségek vezetőivel rendszeresen látogassák kollégáik óráit. Aztán azon frissiben megbeszélik, mit tapasztaltak. Mindenkinek jót tesz, ha a munkájáról van „visszacsatolás” és segítő szándékú kritika.

Köztudott: a Hegedüs Géza iskola informatikában igencsak jeleskedik. A XIII. Kerületi Önkormányzatnak nagy szerepe van abban, hogy ezen a területen az országban a legjobbak közé tartoznak. Az intézményben tanuló több mint ötszáz gyerek az iskolában rendszeresen használja a számítógépet, a laptopot, a projektort és az informatikai táblát. A mai gyerekekhez egész másképpen kell eljuttatni a tanulnivalót, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt. Az már nem megy, hogy a tanár kiáll a diákok elé, és negyvenöt percig magyaráz. A pedagógusnak tudatosan kell arra törekednie, hogy megtalálja a módját, hogyan lehet lekötni, tanulásra motiválni a nebulókat. Fontos az is, hogy szeressenek iskolába járni – vallja az igazgató.

Az igazgatónő egy nyitott ollóhoz hasonlítja a Hegedüst. Sok hátrányos helyzetű gyerek is jár ide. Ők nemegyszer még az erdei iskolába is csak az önkormányzat anyagi segítségével tudnak eljutni. Ugyanakkor olyanok is vannak a tanulók között, akiknek a szülei igényt tartanak arra, hogy csemetéik számára a nyelvtanulást ösztönző londoni kirándulást szervezzen az iskola. A pedagógusok feladata, hogy a kicsiket szociális érzékenységre, együttműködésre, csapatmunkára nevelje. Itt a gyerekek nem aszerint ítélik meg egymást, ki honnan jött, és a családok segítik egymást. Az igazgatónő azt mondja, hisz abban, hogy az innen kikerülő gyerekek felnőttként is toleránsabbak, elfogadóbbak lesznek.

Ami pedig a tanárokat illeti: szerinte sok fiatal kellene a katedrákra, de fontos lenne, hogy a frissen diplomázott pedagógusok ne csak a tantárgyukban legyenek otthon, hanem a gyerekekkel is megtalálják a hangot. Ezért jó, hogy a pályakezdők az első három évet gyakornokként töltik. Mert igaz ugyan, hogy a pedagógusi véna egyfajta adottság, de az empátiát, az elfogadást és a türelmet meg lehet tanulni.

A kitüntetésről a legutolsó pillanatban szerzett tudomást. Az általa díjazásra felterjesztett kolléganőjét kísérte el az átadásra. Akkor érte a kellemes meglepetés: a kísérőknek fenntartott sorból átirányították a díjazottaknak kijáró helyre.

Amikor arról kérdezem, mivel tölti szabadidejét, elgondolkodik. Általában több mint nyolcórás az iskolai „műszakja”, és mivel Budáról jár be, naponta két órát vesz igénybe a közlekedés. Otthon szerencsére van segítsége: sokszor a férje vásárol, sőt a vacsorát is elkészíti. A lányuk a Budapesti Gazdasági Főiskolán tanul. A hétköznapokba a háztartási munka mellett időnként belefér egy-egy színházi előadás és – főleg szakmai – anyagok olvasása. Nyáron viszont fontosnak tartják a teljes feltöltődést, ami az ő számukra általában egy-két hét a tengerparton. Azt mondja, lehet, hogy az idén csak egy hétre futja, az azonban biztos, hogy – mint mindig – a bőröndbe most is kerül majd szépirodalom.

Cs.V.