XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió

https://www.budapest13.hu/2012/03/20/aki-hisz-abban-hogy-az-ovodaskor-az-egyik-legmeghatarozobb-eletszakasz/

Témák A-Z

Aki hisz abban, hogy az óvodáskor az egyik legmeghatározóbb életszakasz

2012. március 20. Kulturális hírek

Molnár MiklósnéHárom és fél évtizede kezdte az óvónői pályát Molnár Miklósné Márti, az Egyesített Óvoda általános igazgatóhelyettese, akinek tevékenységét a Magyar Kultúra Napja alkalmából Arany Katedra Emlékplakettel ismerték el.

Szoros szálak kötik a XIII. kerülethez, hiszen az egész családja tősgyökeres angyalföldi. Ő maga is abban a családi házban lakik a mai napig, ahová született. Általános és gimnáziumi tanulmányait is a Kilián György (ma Németh László nevét viselő) Gimnáziumban végezte.

Középiskolásként szünidei munka alkalmával érintette meg elsőként a gyermekekkel való foglalkozás szépsége, amikor nyaranta egy üzemi bölcsődében és óvodában dolgozott. Ebből az indíttatásból végezte el a Tanítóképző Főiskolán az óvónői szakot.

A tanulás és a pályakezdés évei alatt tudatosult benne igazán, hogy az óvónői pályán nem elég „csak” szeretni a gyerekeket. Ennél többre van szükség. Az óvodáskor az egyik legmeghatározóbb életszakasz a gyermekek fejlődésében. Szeretettel, türelemmel, korszerű szakmai tudással és tudatossággal bontakoztathatóak ki a gyermekekben rejlő adottságok. Ebben a folyamatban az óvónő személyisége kulcsfontosságú. Ma, tizennyolc tagóvoda szakmai munkájának felelőseként elsődlegesnek tekinti a gyermekek érdekének képviseletét, munkatársai segítését, hogy tudásuk legjavát adhassák, szakmai ismereteik folyamatosan bővülhessenek és örömüket leljék a munkájukban.

A sors úgy hozta, hogy egészen fiatalon került vezető beosztásba. Pályakezdőként a XIII. kerületi Ampullagyár kétcsoportos óvodájában dolgozott, amelynek akkori vezetőjét hamarosan a kerület szakfelügyelőjévé nevezték ki. Ekkor Molnár Miklósnénét bízták meg a vezetői feladatok ellátásával a gyermekcsoportban végzett munkája mellett. A pályakezdés meghatározó pozitív élményei kihatottak egész további életpályájára. Az üzemi óvoda megszűnése után a Gyöngyösi úti óvoda óvónője, vezetőhelyettese, majd egy év után az óvoda vezetője lett. Arra a kérdésre, hogy annak idején, huszonévesen jóval idősebb pályatársaival hogyan tudta elfogadtatni saját szakmai érveit, így felel: – Amikor kollégáim munkáját figyeltem, sosem a hibák keresése, tetten érése volt a célom. Őszinte bizalommal fordultam hozzájuk, elismertem hozzáértésüket, eredményeiket, szakmai érvekkel indokoltam, amit nagyszerűnek láttam és azt is, ha egy módszer, pedagógiai megoldás nem a gyermekek érdekét szolgálta. Sosem ítélkeztem senki fölött, feltételeztem mindenkiben a jó szándékot. A tudásomat másoddiplomával, továbbképzésekkel gyarapítottam. Nem azért, hogy megmondjam, mit hogyan kell csinálni, hanem hogy kollégáimban felfedezzem a tehetséget, támogassam mindazt, ami a gyermekek érdekét szolgálja, és észrevegyem azt is, ami nem.

A négy évvel ezelőtt létrehozott Egyesített Óvoda elmondása szerint nem “egyenóvodát” jelent. Jogos elvárásnak tartja, hogy minden szülő találjon az igényeinek megfelelő vagy ahhoz közelítő óvodát. Fontos ezért a közös pedagógiai alapelvek és értékrend érvényesítése mellett erősíteni azokat az óvodai sajátosságokat is, amelyek egyediségükkel színesítik a kerület színvonalas óvodai nevelőmunkáját.

Bármilyen nagyszerű is egy óvoda, nem pótolhatja a meleg családi környezetet, féltő gondoskodást. Egy ölelés, egy simogatás fontos a gyerek számára. Ő maga a lelke jelképes simogatásának érzi mostani kitüntetését, és ma is elérzékenyül, amikor visszaemlékezik arra, milyen őszinte örömmel fogadták kollégái az ő munkájának elismerését.

Két felnőtt lánya van, akik szintén a XIII. kerületben laknak. A nagyobbik már egy most négyéves kis unokával is megajándékozta. Szabadidejéből igyekszik minél többet a családjával tölteni, de szívesen vesz a kezébe könyveket, vagy jár a párjával színházba, baráti társaságba.

Cs.V.

Az Arany Katedra Emlékplakett idei díjazottjairól itt olvashat.

Vissza

Díjaink, elismeréseink