XIII. Kerületi Önkormányzat

Akadálymentes verzió Akadálymentes verzió ikon

https://www.budapest13.hu/2011/10/21/oktober-23-a-alkalmabol-volt-unnepseg-a-beke-teren/

Témák A-Z

Október 23-a alkalmából ünnepséget tartott a XIII. kerület önkormányzata

2011. október 21. - Frissítve Kulturális hírek

A Kerületi Emlékhelyen rendezett ünnepségen az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulója alkalmából tartott ünnepséget a XIII. kerületi önkormányzat. Október 23-án megemlékezett a XIII. kerület vezetése, képviselő-testülete az 55 évvel ezelőtt kitört forradalomról és szabadságharcról, illetve a november 4-ét követő megtorlások mártírjairól. Ezen kívül 2011. október 23-án ünnepeljük a Magyar Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulóját.

Számos érdeklődő, kerületi lakos, idősek és fiatalok gyűltek össze a Béke téren az ünnepi alkalomból.

Szabadság, függetlenség, demokrácia – ezeket vártuk és akartuk mindannyian a rendszerváltásról – mondta ünnepi beszédében dr. Tóth József polgármester. – Első helyen a jobb élet akarása szerepelt a legtöbbek listáján, s sokaknak ebben csalatkozniuk kellett.

Manapság nem az ésszerűség számít, hanem a “csak azért is az lesz, amit mondunk” logikája – emelte ki a XIII. kerület első embere. Felhívta a figyelmet: rendszeressé vált, hogy nemcsak napokon, hanem órákon belül kiderül, hogy amiről korábban beszéltek a hatalomgyakorlók, az nem akkor, nem úgy és nem annyi lesz, mint ahogy mondták. Ilyen körülmények között pedig nem csoda, hogy általánossá lesz a bizonytalanság.

– Meggyőződésem, hogy az egymásra hallgatásból és az együttműködési kényszerből egy valódi összefogás születhet, amely megakadályozza, hogy bármelyik oldal szupersztárja elhitesse velünk a szimulált demokráciát – emelte ki a polgármester. Végül hangsúlyozta: nem a népnek kell felmondania a leckét a hatalom előtt, hanem a hatalomnak kell elszámolni a nép előtt – így lehet ’56 üzenetét ma is érvényesíteni.

Ezt követően a Csepp Színház előadását tekinthették meg az egybegyűltek a Béke téren. A Csepp Színház Szabadon! című műsorát József Attila, Nagy László és Szilágyi Domokos verseiből és mai dalokból állították össze.

Délelőtt ünnepélyes koszorúzással emlékezett meg a XIII. kerület vezetése 1956 hőseiről a Tahi utca és a Madarász Viktor utca találkozásánál található 1956-os emléktáblánál. Márai Sándor Mennyből az angyal című versét Lukács Sándor szavalta el.

Elhelyezte itt koszorúját dr. Tóth József a XIII. kerületi önkormányzat nevében, azt követően pedig Sági Judit, a XIII. kerületi önkormányzat a Szociális Egészségügyi és Művelődési Bizottság nevében helyezett el koszorút.

A jelenlévők egy perces néma főhajtással, majd mécses gyújtásával tisztelegtek az 1956-os forradalom és az áldozatok előtt.

 

Márai Sándor: Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

 

Vissza

Díjaink, elismeréseink


                            Idősbarát önkormányzat díj