Témák A-Z

– Jóllehet, az MSZP legutóbbi tisztújító kongresszusán nem választották meg a párt elnökének, ám bekerült az elnökségbe. Ebben a helyzetben továbbra is aktív lesz a közéletben vagy visszahúzódik?

– A lendületem marad az eddigi, igaz, pártelnökként ez hatékonyabb lehetne. Ugyanakkor a munkám nem merül ki a pártfeladatokban, hiszen a XIII. kerület egyik országgyűlési képviselője vagyok. Mivel a negyedik ciklusomat is egyéni körzetben nyertem el, kötelességem az itt élők maximális szolgálata. Az elnökválasztáson elért 31 százalékos eredményemet egyébként nem tartom rossznak, a politikában ugyanis egyetlen százaléknak is komoly jelentősége van. A rám leadott voksok száma kétszer annyi, mint az MSZP parlamenti részaránya, a Fidesz 28 százalékos össztársadalmi támogatottsága pedig még ezt sem éri el.

– A Szonda Ipsos legutóbbi mérése szerint enyhe erősödésnek indultak a szocialisták, az összes választókorú 14 százaléka voksolna a pártra. Az országgyűlési ciklus félidejéhez érkezve ez biztató-e az MSZP számára, vagy csak egy pillanatnyi választói „kisiklásról” van szó?

– A közvélemény-kutatásokból a trendek a meghatározóak. Ez a 14 százalék egy halvány emelkedést mutat, ám nagyon kevés az elégedettséghez. Még mindig komoly ellenérzés van a szocialistákkal szemben, ráadásul sokan nem formálnak nyíltan véleményt. Viszont közülük sok a látens MSZP-szavazó, nekünk őket kell 2014-ben az urnákhoz csalogatnunk a kormányváltás, az ország és a kerület érdekében. Persze, egy négyéves Orbán-dúlás nem fog nyom nélkül elmúlni. Egyetlen út van Magyarország talpra állítására: a gazdasági-politikai krízis ellenére visszatérni a liberális demokráciához jogállami válaszokkal, alkotmányos trükkök nélkül. A választások után a legrövidebb időn belül népszavazást kell kiírni egy alkotmányozó nemzetgyűlés felállításáról, amely a megválasztott parlament mellett működne mandátuma lejártáig. E közjogilag önálló testületbe széles körben delegálnának a politikai pártok, civil szervezetek, szakmai képviseletek. Csak társadalmi konszenzussal lehet kiérlelni egy valóban legitim, új alkotmányos berendezkedést. Ebben egy Orbán Viktor nélküli Fidesz is szerepet kaphat, amire jó esélyt látok: a kormánypárt nemsokára ezerszer is bánni fogja, hogy elnökét hagyta ki-rálykodni.

– Csakhogy például itt, a városrészben 2014-ben a jelenlegi kettő helyett egyetlen választókörzet lesz. Mikor fog eldőlni, hogy ön vagy az egyéniben eddig szintén veretlen Tóth József indul-e ezért a mandátumért?

– Egyelőre távolinak tűnik a kérdés feszegetése, pláne, hogy a Fidesz teljesen átszabja a választási rendszert. Sok mindenre még teoretikusan is nehéz válaszolni, például arra is, ki lesz a XIII. kerület MSZP-s, netán tágabb szövetségben induló egyéni jelöltje. Erről pártfórumokon sem esett szó, de a polgármesterrel sem egyeztettünk.

– Alig egy év múlva búcsút inthetünk a szerves fejlődéssel kialakult decentralizált, a kerületben is egyre színvonalasabb helyi közigazgatásnak: újra felállnak a járási hivatalok. Ez a helyi ingatlanvagyon további államosításán túl vélhetően köztisztviselők tucatjainak elbocsátásával jár majd. Ám a legnagyobb vesztesek az itt élők, akik az ügyintézéshez akár több városrészen is kénytelenek lesznek átutazni. Lehet ezen bármi módon is tompítani?

– A feladat nem könnyű, a központosítás viszont nem demokratikus. Ezért legkésőbb 2014-ben maradéktalanul helyre kell állítani az önkormányzatiságot. De addig is törekednünk kell a kármentésre, hogy megóvjunk mindent a települési értékekből, amit csak lehet. Persze a kétharmados többség nem sok illúzióra ad lehetőséget. Tóth Józseffel több közös beadványt jegyeztünk az elmúlt két évben is. Hogy egy konkrétumot említsek: a március végén beterjesztett járási törvényhez olyan módosítót nyújtunk be, amely szerint az eleve forgalomképtelen önkormányzati vagyonelemek – például az okmányirodák – államosítása eleve értelmetlen, elegendő a használati jog kikötése. A járások visszaállításával a Fidesz bűncselekményt követ el: pártkatonái helyzetbe hozásával maga alá gyűri a teljes önkormányzatiságot. Utóbbi lényege épp a helyben és könnyen elérhető közösségi szolgáltatások sokasága. A főváros-kerületek közötti feladatmegosztáson lehet vitatkozni, de a mindennapok gördülékenységéhez kellenek a kerületek. A járási hivatalokkal ettől fosztják meg a polgárokat.

– A közoktatás januári államosításával mintha a kormány se tudna mit kezdeni. Hoffmann Rózsa államtitkár azt találta mondani, örülne, ha minél több tanoda kerülne vissza a településekhez. A helyi egészségügyi intézmények sorsa is kérdéses. Tervez-e valamilyen jogi lépést, hogy a kerület megtarthassa eme intézményeit?

– A tanintézetek államosításába biztosan beletörik a kormánypártok és személyesen Hoffmann Rózsa bicskája. Nem véletlen, hogy számos ponton próbálnak kifarolni ebből a vad központosításból. De látok még reményt arra, hogy megjön a kormány esze, hiszen sok település szeretné megtartani az intézményeit, így a XIII. kerület is, amelynek nem nyűg és teher a közoktatás működtetése. Jelenleg annyit tehetünk, hogy felszólítjuk a kormányt: hagyja békén az intézményeikhez ragaszkodó önkormányzatokat. A kerület a helyi egészségügy fejlesztésére is nagyon sokat áldozott, vétek lenne elorozni tőle a rendelőit. Ennek főleg a helyiek látnák a kárát. Az eltelt két évben a Fidesz mindent összekuszált, de nem épített a helyébe egy működő struktúrát. Ám az egészségügyben az emberek élete a tét. Egy terrorista kormánnyal szemben kevésbé számít a jogi, mint inkább a nyomatékos társadalmi fellépés. Ezért a már említett parlamenti erőfeszítéseinken túl az MSZP-nek meg kell szerveznie azt a civil mozgalmakat is magába foglaló tömegerőt, amivel ellenállhatunk a Fidesz őrültségeinek. Az elégedetlenség felmutatása jó, de szervezett politikai erő híján lehetetlen a rendszeralkotás.

– Végül még egy fontos változás: mostantól térítési díjat lehet kérni a bölcsődei ellátásért, és 3 évre szállították le a kötelező óvodai korhatárt. Ez hogyan „csapódik le” a kerületben?

– A bölcsődék és óvodák ügye az egyik legfontosabb kérdés. Helyi intézményeink országos összehasonlításban is színvonalasak, a XIII. kerület gyöngyszemei. A férőhelyek a jövőben is elegendőek lesznek, a városrész a kapacitást mindig az aktuális létszámigényekhez igazítja. A bölcsődék fizetőssé tétele a társadalom jövője elleni vétek, örülök, hogy a XIII. kerületben ingyenes marad ez az ellátás. Ami az óvodai korhatárt illeti, az alapszándék jó, de nem lehet olyan erővel fellépni, mint a közoktatásban. Megengedőbbnek kell lenni az egyéni mérlegelésben, hogy a szülő maga dönthesse el, gyermekét már háromévesen beíratja-e az oviba. De ebből is látható, hogy a helyi közigazgatás, az egészség- és az oktatásügy az a három fő terület, ahol az emberek mindennapjai zajlanak. Ezt dúlja fel a Fidesz az értelmetlen, önkényes változtatásokkal, központosítási őrületével. Az MSZP feladata, hogy megóvja az országot a kommunizmus legrondább időszakát idéző állapotoktól.

Kálmán Attila