Három és fél évtizede kezdte az óvónői pályát Molnár Miklósné Márti, az Egyesített Óvoda általános igazgatóhelyettese, akinek tevékenységét a Magyar Kultúra Napja alkalmából Arany Katedra Emlékplakettel ismerték el.
Szoros szálak kötik a XIII. kerülethez, hiszen az egész családja tősgyökeres angyalföldi. Ő maga is abban a családi házban lakik a mai napig, ahová született. Általános és gimnáziumi tanulmányait is a Kilián György (ma Németh László nevét viselő) Gimnáziumban végezte.
Középiskolásként szünidei munka alkalmával érintette meg elsőként a gyermekekkel való foglalkozás szépsége, amikor nyaranta egy üzemi bölcsődében és óvodában dolgozott. Ebből az indíttatásból végezte el a Tanítóképző Főiskolán az óvónői szakot.
A tanulás és a pályakezdés évei alatt tudatosult benne igazán, hogy az óvónői pályán nem elég „csak” szeretni a gyerekeket. Ennél többre van szükség. Az óvodáskor az egyik legmeghatározóbb életszakasz a gyermekek fejlődésében. Szeretettel, türelemmel, korszerű szakmai tudással és tudatossággal bontakoztathatóak ki a gyermekekben rejlő adottságok. Ebben a folyamatban az óvónő személyisége kulcsfontosságú. Ma, tizennyolc tagóvoda szakmai munkájának felelőseként elsődlegesnek tekinti a gyermekek érdekének képviseletét, munkatársai segítését, hogy tudásuk legjavát adhassák, szakmai ismereteik folyamatosan bővülhessenek és örömüket leljék a munkájukban.
A sors úgy hozta, hogy egészen fiatalon került vezető beosztásba. Pályakezdőként a XIII. kerületi Ampullagyár kétcsoportos óvodájában dolgozott, amelynek akkori vezetőjét hamarosan a kerület szakfelügyelőjévé nevezték ki. Ekkor Molnár Miklósnénét bízták meg a vezetői feladatok ellátásával a gyermekcsoportban végzett munkája mellett. A pályakezdés meghatározó pozitív élményei kihatottak egész további életpályájára. Az üzemi óvoda megszűnése után a Gyöngyösi úti óvoda óvónője, vezetőhelyettese, majd egy év után az óvoda vezetője lett. Arra a kérdésre, hogy annak idején, huszonévesen jóval idősebb pályatársaival hogyan tudta elfogadtatni saját szakmai érveit, így felel: – Amikor kollégáim munkáját figyeltem, sosem a hibák keresése, tetten érése volt a célom. Őszinte bizalommal fordultam hozzájuk, elismertem hozzáértésüket, eredményeiket, szakmai érvekkel indokoltam, amit nagyszerűnek láttam és azt is, ha egy módszer, pedagógiai megoldás nem a gyermekek érdekét szolgálta. Sosem ítélkeztem senki fölött, feltételeztem mindenkiben a jó szándékot. A tudásomat másoddiplomával, továbbképzésekkel gyarapítottam. Nem azért, hogy megmondjam, mit hogyan kell csinálni, hanem hogy kollégáimban felfedezzem a tehetséget, támogassam mindazt, ami a gyermekek érdekét szolgálja, és észrevegyem azt is, ami nem.
A négy évvel ezelőtt létrehozott Egyesített Óvoda elmondása szerint nem „egyenóvodát” jelent. Jogos elvárásnak tartja, hogy minden szülő találjon az igényeinek megfelelő vagy ahhoz közelítő óvodát. Fontos ezért a közös pedagógiai alapelvek és értékrend érvényesítése mellett erősíteni azokat az óvodai sajátosságokat is, amelyek egyediségükkel színesítik a kerület színvonalas óvodai nevelőmunkáját.
Bármilyen nagyszerű is egy óvoda, nem pótolhatja a meleg családi környezetet, féltő gondoskodást. Egy ölelés, egy simogatás fontos a gyerek számára. Ő maga a lelke jelképes simogatásának érzi mostani kitüntetését, és ma is elérzékenyül, amikor visszaemlékezik arra, milyen őszinte örömmel fogadták kollégái az ő munkájának elismerését.
Két felnőtt lánya van, akik szintén a XIII. kerületben laknak. A nagyobbik már egy most négyéves kis unokával is megajándékozta. Szabadidejéből igyekszik minél többet a családjával tölteni, de szívesen vesz a kezébe könyveket, vagy jár a párjával színházba, baráti társaságba.
Cs.V.
Az Arany Katedra Emlékplakett idei díjazottjairól itt olvashat.
Vissza az Hírekhez