Kulturális hírek

Új szemlélet és régi értékek párosulnak az Angyalföldi Szociális Egyesületben

Fejér Józsefné– Az ASZE elnöki székébe ülve nemcsak kitartását és elkötelezettségét kamatoztathatja, hanem több évtizedes szociális munkával töltött tapasztalatát is. Hogy kezdődött?– A gyökerek az Akkumulátorgyár bölcsődéjéhez vezetnek, ahová 1963 februárjában léptem be. Fiatal lányként tartást és szakmát tanultam a munkásnegyed bölcsődéjében. Hamar a vezetőnő helyettese lettem, majd 1971-től a Hegedűs Gyula utcai bölcsődében folytattam, immár vezetőként. Egy két épületből álló, együttesen 105 férőhelyes intézményt bíztak rám. Hittem és ma is hiszek abban, hogy a közösség tudatának alakítása, a csoport és az egyén egymásra hatása kiemelkedő jelentőségű minden közösségben, különösen a kisgyermekek fejlődésében. A közösségnek hatalmas ereje van, s ha jó a csoportvezető, akkor az minden tagjának napi közérzetén és fejlődésén meglátszik. Egy bölcsődei vezető kötelessége, hogy mindent megtegyen a kisgyermekekért, és én igyekeztem is mindent megtenni, ugyanezt a szemléletet közvetítve a munkatársak számára. Kemény és karakteres vezető voltam, de úgy gondolom, csak így lehet eredményesen dolgozni. Minden intézkedésemről, döntésemről tudták a kollégáim az okokat, mindig mindenről megmondtam, mit és miért úgy kell tenni.– Nem véletlen, hogy azután egy újabb bölcsőde nyitásakor Önt választották vezetőnek.– Híre ment az elkötelezettségemnek. A Vizafogó lakótelep építését követően némi késéssel nyílt meg a bölcsőde, ahol elit lakótelepként amúgy is lehetett rá számítani, hogy nem lesz könnyű feladat a működtetés. Ekkor 1984-et írtunk. Hónapokig győzködtek, hogy vállaljam el – végül igent mondtam. Nem volt bútor, nem volt berendezés, mégis dolgoznunk kellett. Megoldottuk. A szülőkkel is sikerült jó kapcsolatot kialakítani, s hiába a környezet, végig azt tartottam szem előtt, hogy a gyerekek között nem lehet különbséget tenni. Minden gyermeknek ugyanolyan ellátást kell kapnia, ugyanolyan magas színvonalú szolgáltatásban kell részesülnie. Hiszem, hogy ugyanígy azonos bánásmódban kell részesülniük az időseknek, hiszen a szociális terület nem lehet a megkülönböztetés terepe. A XIII. kerületben nem is az.– Erről hosszú időn át módja volt gondoskodni, hiszen a bölcsődék után az idősgondozásban kezdett dolgozni. Ez hogy jött?– A gondozási központok megszervezésére kerestek alkalmas embert, s mivel jól ismertek, rám gondoltak. Én pedig megláttam a kihívást és a lehetőséget ebben, így elvállaltam. Új terület, új feladat, hát igyekeztem felvenni a kesztyűt. Kapcsolatot építettem más kerületben dolgozó kollégákkal, felkerestem őket, igyekeztem tőlük ellesni a gyakorlati dolgokat. Megszerveztük a gondozási központokat, kezdetben ötöt, aztán később négy működött, ma két központból látják el a kerület időseit, példásan. Újításként bevezettük a ma is sikeres ellátást, a lakáson történő gondozást. Ez sokkal humánusabb és az esetek jó részében jobb megoldás, mint az intézményi ellátást. Gondozónő keresi fel rendszeresen az időseket, és nap mint nap gondoskodik róluk. A betegekről, idősekről, gyerekekről való gondoskodás kőkemény munka, ha tisztességesen és emberségesen csinálja valaki. De csak úgy van értelme. A szociális területért felelős osztályvezető-helyettesként egy évtizedet dolgoztam a XIII. kerületben. Azután 1998-tól két cikluson át képviselői munka következett. Önkormányzati képviselőként a ma dr. Puchner Gáborhoz tartozó választókerületért voltam felelős. A képviselői feladatokat is egyfajta szociális munkaként fogtam fel, azt kerestem benne, hogy miként tudnék segíteni az embereken. Mindenki ismert és meg is keresett, ha úgy érezte, szüksége lenne segítségre. Végül egészségügyi okokból kénytelen voltam abbahagyni ezt.– Némi pihenő után pedig jöhetett az ASZE. Miért most?– Most éreztem úgy, hogy megérett az idő. Jól ismerem az ASZE-t a kezdetektől fogva, jelen voltam a létrehozásakor, együtt gondoztuk a kezdeti időkben. Tátrai Kálmán elnöksége idején vezetőségi tag voltam, szakmai tanácsokkal igyekeztem hozzájárulni az egyesület sikeréhez. A négy bolt, a szociális foglalkoztató, a parkgondonkok rendszere együttesen meglehetősen összetett feladat, nagy kihívás, ugyanakkor meggyőződésem, hogy lehet jól csinálni. Az utóbbi években minden megváltozott körülöttünk, megújításra érett, új szemléletet kíván. Az új szemlélet pedig új gyakorlatokat és változásokat követel. Ezeket kell a következőkben végrehajtanunk. Azért vállaltam el az elnöki feladatot, mert hiszem, hogy lehet és kell is ezt jobban csinálni. Közösen egyfelé kell húznunk az egyesület szekerét, mindenkinek minden munkába be kell tudnia csatlakozni.– Az ASZE leginkább a szociális boltjairól ismert. Tervez változást ezeknek a működtetésében?– Mindenképpen. Csináltunk egy felmérést, amelyből kiderült, hogy az emberek nem csupán élelmiszert szeretnének látni a polcokon. Szükségük lenne egy sor más árura, ami a háztartásban kellhet. Nem tudják, hol szerezzenek be levesszűrőt vagy más konyhai cikkeket vagy éppen a fürdőszoba kellékeit – azt reméljük, hamarosan mindezért bátran jöhetnek az ASZE boltjaiba. Apró ruhaneművel is szeretnénk bővíteni a kínálatot. A fejlődés motorja, hogy újítani kell, új területek felé szeretnénk nyitni. De más értelemben is szükség van a változásra. Átszerveztük a zöldségbeszerzést: ma már minden nap friss zöldséggel és gyümölccsel várjuk a vevőket, napi rendszerességűvé vált a szállítás.– A boltokon kívül is tervez újításokat?– Hogyne, rengeteg tervünk van. A legfontosabb, hogy a varrodai tevékenységünket szeretnénk növelni szolgáltatás irányába nyitva. A cél, hogy apró javításokért, felhajtásért vagy zipzárcseréért nyugodtan jöjjenek hozzánk a lakosok. Mi pedig pár napon belül elvégezzük a ránk bízott munkát, gyorsan és hatékonyan dolgoznak a varrónőink, biztos vagyok benne, hogy ez a szolgátlatásunk is sikeres lesz.– Milyennek látná szívesen egy év múlva az ASZE-t?– A célom, hogy szerethetőbbé tegyem az egyesületet. Hogy minél többen és minél jobban megismerjék a szolgálatásainkat. Szeptembertől havonta egyszer kitelepülünk a boltok valamelyikébe, és ott beszélgetünk a betérőkkel a problémáikról. Jöhet bárki, mi szívesen fogadjuk és meghallgatjuk.

 

Az Angyalföldi Szociális Egyesület nyitott egyesület. Így nemcsak a szociálisan rászorulókat várják, hanem önkéntes tagként bárkit szívesen fogadnak. Jelentkezni a szociális boltok mindegyikében lehet, ezen kívül a központot is felkereshetik a jelentkezők. A központ címe: Budapest, Szekszárdi utca 34.