Gabriel García Márquez emlékére – a róla elnevezett XIII. kerületi parkban – ma ünnepélyesen felavattuk Joaquín Restrepo kolumbiai származású, Spanyolországban élő képzőművész a „Sárga lepkék ölelése” nevű szoborcsoportját a Kolumbiai Köztársaság nagykövetének, az alkotónak és a XIII. Kerületi Önkormányzat vezetőinek a jelenlétében. Gabriel García Márquez leghíresebb regényének, a Száz év magánynak a főszereplőjét mindenhova sárga lepkék követik, amelyek a szerelem és az emlékezés jelképei.
Dr. Tóth József polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: Joaquín Restrepo szoborcsoportja a XIII. kerületben székhellyel rendelkező Kolumbiai Köztársaság nagykövetségének adománya a kerület számára. Az önkormányzat vállalta a műalkotás felállítását és az ehhez méltó környezet kialakítását a Gabriel García Márquez parkban. „Köszönetünket fejezzük ki az adományért, amely a magyar-kolumbiai kulturális kapcsolatok, a párbeszéd szimbóluma is. Az alkotás illeszkedik a park szellemiségéhez, és 86. szoborként gazdagítja a kerület köztereit. A szoborcsoport a Száz év magány című regényre utal. A sárga pillangók a mű egyik központi motívumai, a szerelem és az emlékezés jelképei”, mondta a polgármester.
Kolumbia budapesti nagykövete, Ignacio Enrique Ruiz Perea beszédében kiemelte: „Nem könnyű út vezetett ehhez a naphoz, amikor is Joaquín Restrepo alkotását végre itt, a Duna partján láthatjuk, és műve, a „Sárga lepkék ölelése” örökre a Gabriel García Márquez parkban állhat Budapesten, a városban, amelynek a legrejtettebb szegleteit a kolumbiai Nobel-díjas író is bejárta az 1950-es években.” Ruiz Perea szólt arról is, hogy nagykövetségük 2018-ban nyílt meg újra, az épület a XIII. kerületben van. Felidézte: a Nobel-díjas kolumbiai íróról elnevezett park névadója még 2019-ben volt, amikor a nagykövetség és a XIII. Kerületi Önkormányzat közösen ültetett mandulafát ide, amelyet García Márquez a Száz év magányban „az állandóság szimbólumaként” írt le. A park 2024-re teljesen megújult. „Ekkor született meg bennünk a szobor ötlete. Mivel idén ünnepeljük a Szerelem a kolera idején Márquez-regény megjelenésének a 40. évfordulóját, Joaquín Restrepo szobrászművésszel elkezdtünk komolyabban gondolkodni a szobor megvalósíthatóságán. Most pedig látjuk: nem volt lehetetlen az elképzelés. Köszönetet mondok mindenkinek, aki teljesen elkötelezte magát amellett, hogy ezt az alkotást felavathassuk ma.”
Joaquín Restrepo szobrászművész arról beszélt: „Kolumbia budapesti nagykövete, Ignacio Ruiz keresett meg azzal a felkéréssel, hogy készítsek egy alkotást a park számára. A kezdetektől egyértelmű volt a szándék: nem még egy mellszobrot, nem egy szó szerinti emlékművet szeretnénk. A kihívás az volt, miként lehet megidézni Gabriel García Márquezt anélkül, hogy közvetlenül ábrázolnánk őt. Így a portré helyett arra gondoltam, ami körül veszi őt, ami belép az univerzumába. És természetesen megjelentek a sárga lepkék. A mű három szoborból áll, az újjászületésről, az újraépítésről, a megérkezésről, az álmodásról, valamint arról szól, hogyan lehet bizonyos könnyedséggel együtt élni a nehézségekkel. Nem tagadásról, nem menekülésről, hanem arról a különös képességről, hogy az ember cipelni tudja a súlyt anélkül, hogy összeroppanna alatta. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a lepkék meglátogatják a szobrokat. Aztán történt egy elmozdulás. Nem csupán látogatók lettek: átölelték őket. Könnyebbé tették őket. Azt az érzést keltették bennük, hogy szeretik őket. Van egy García Márquez-idézet a Száz év magányból, amely végigkísért a folyamat során: »Mindig jusson eszükbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság.«”
A szoboravatás ünnepségén Papp János színművész részleteket olvasott fel a Száz év magányból.
Vissza az Hírekhez 
