Elhunyt dr. Tétényi Pál

Életének 95. évében, 2024. szeptember 8-án elhunyt dr. Tétényi Pál akadémikus kutató professzor, a XIII. kerület díszpolgára.

1929. október 3-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, majd a moszkvai Lomonoszov Egyetemen 1954-ben vegyész diplomát, majd 1957-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1966-ban megszerezte akadémiai doktori fokozatát. Életét a heterogén katalízis kutatásának szentelte. 1957-től az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa, 1958-tól a Magkémiai Osztály vezetője és 1959-ben az Országos Atomenergia Bizottság izotópalkalmazási szakbizottságának titkára, valamint az OAB Izotópelosztó Intézetének (majd: MTA Izotópkutató Intézete) igazgatója lett 1970-ig. 1960-ban a Glasgow-i Egyetemen tanult. 1967-1970 között a Tudományos Minősítő Bizottság titkára, 1970-től 1975-ig az MTA főtitkár-helyettese, 1977-től a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának titkára, 1983-1985 között az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális osztályának vezetője, 1985-1989 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Atomenergia Bizottság elnöke volt. 1981-től a MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) alelnöke, 1969-től a Szegedi József Attila Tudományegyetem (2000-től Szegedi Tudományegyetem) címzetes egyetemi tanára volt. 2012-től kutatóprofesszor emeritus az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Izotópkutató, 2013-tól Energia és Környezetbiztonsági Intézetében.

1970-ben az MTA levelező, 1979-ben rendes tagjának választották, 1970-1985 között elnökségi tagja volt. 1991-ben a Magyar Mérnökakadémia felvette tagjai sorába. Főbb művei: Fémekkel katalizált szénhidrogén reakciók (társszerző, 1974), The Dehydrogenation of Hydroaromatic Compounds on Metals (1976), Reactions of Hydrocarbons on Metallic Catalysts (társszerző, 1982), tudományos publikációinak száma meghaladja a háromszázat. Nemzetközileg is elismert tudományos, tudományszervezői munkásságát 1983-ban Állami díj, 2001-ben Budapestért díj, 2005-ben Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel ismerték el. 1987-ben a Svéd Királyi Mérnöki Tudományos Akadémia külföldi tagjává, 2007-ben a Pannon Egyetem díszdoktorává, 1997-ben a kerület díszpolgárává választották.

1972-től a Tátra utcában lakott. 1990-ben bekapcsolódott a kerület társadalmi életébe, 1994-96 között az Angyalföldért Alapítvány kuratóriumi elnöki tisztét töltötte be.

A XIII. Kerületi Önkormányzat saját halottjának tekinti. Temetése 2024. október 11-én 10 órakor lesz a Fiumei úti temetőben. Emlékét megőrizzük.