A XIII. kerület új díszpolgárai

Kéri László politológus

 1970-től az Eötvös Lóránd Tudományegyetem jogi karán, 1976-tól bölcsészeti karán tanult, ahol filozófiai és szociológiai oklevelet szerzett. 1984-től a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi (1990 óta Politikai Tudományok) Intézetének főmunkatársa. 1988-ban a politikai tudományos kandidátusa lett. 1991 óta a Magyar Tudományos Akadémia politikatudományi bizottságának a tagja.

Kutatási területe: politikai változások, többpártrendszer alakulása, politikai kultúra és szocializáció, a média és a politika változó viszonya. 1989 óta valamennyi fontosabb belpolitikai esemény kapcsán – választások, kormányváltások – rendszeresen igénylik szakértői megszólalásait. Több nemzetközi kutatásban is részt vett.

Több könyv szerkesztője, társszerzője: Politikai folyamatok szocializációs metszetben (1989), Összeomlás után (1991), Between Two Systems (1992), Napló elnökválasztással (1993), Orbán Viktor (1994), Békesi László (1994), 24 évszak feleségével Petsching Mária Zitával (1995), A rendszerváltás krónikája (2010), Választástól népszavazásig (2005), Elszalasztott esélyek (2016). Közel száz további gyűjteményes kötetnek, évkönyvnek társszerzője. Különböző folyóiratokban kb. száz tanulmánya, napi- és hetilapokban kb. ötszáz egyéb politikai elemző írása, kisesszéje jelent meg.

„28 éve lakom a kerületben. Már gimnazista koromban itt kerestem meg a zsebpénzemet, a 13. kerületi Kertészeti Vállalatnál vállaltam alkalmi munkát, ma is emlékszem, hogy napi 64 forintot kerestem vele. Később a feleségemmel a Wallenberg utcába költöztünk, ahol 17 évig laktunk, majd 2004-ben az elsők között költöztünk be a Római Kertbe” – meséli Kéri László.

„Hamar magával ragadott a környék hangulata, hogy itt mindenki ismer mindenkit. A Wallenberg utcai lakásunkkal szemben volt egy kis bolt egész közel. Zita, a feleségem (felesége Petsching Mária Zita közgazdász 2003 óta a kerület díszpolgára) mégis mindig úgy küldött le, hogy hozz lisztet, meg olajat, de másfél órán belül gyere haza! Ugyanis, ha az ember lement az utcára, biztosan összeakadt valakivel…” – említette a kerületi újságnak adott interjújában.

Réz Pál irodalomtörténész, a Holmi folyóirat nyugalmazott főszerkesztője

A közeljövőben ünnepli 85. születésnapját. Több mint félszáz kötet fordítása fűződik a nevéhez. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként (1952-1989) sajtó alá rendezte Kosztolányi Dezső összes műveit 22 kötetben, Radnóti Miklós, Déry Tibor, Ottlik Géza, Szép Ernő, Vas István, Tersánszky Józsi Jenő, Petri György, valamint Baudelaire és Apollinaire munkáit. Irodalomtörténészi munkásságából kiemelkednek Voltaire-ről, Proustról, Apollinaire-ről, Szomory Dezsőről írott kismonográfiái, franciából és kisebb részben románból készült műfordításai.

Az 1989-ben indult és lakásán szerkesztett Holmi című folyóiratnak megszűnéséig alapító főszerkesztője volt. Irodalomtörténészi, kritikusi, műfordítói és szerkesztői életművét 2004-ben Széchenyi-díjjal jutalmazták. Megkapta a francia államtól az Ordre des Palmes Académiques, a magyar államtól a Magyar Köztársaság Középkeresztje kitüntetést.

A kerületi Hírnök újságnak lakókörnyezetéről mesélt:

„1948-ben jöttem át Magyarországra Erdélyből, és hamar a Jászai Mari térre költöztem, ahol most is lakom. Szeretem ezt a környéket, tisztább, gazdagabb, békésebb része a városnak, mint más kerületek. A barátaim is ide kötnek, akik közül sajnos sokan már nincsenek közöttünk. Itt lakott Csillag Vera, Bálint György özvegye, akiknél lakhattam, amikor átjöttem Romániából vagy említhetem Ferenczy Béni szobrászművészt, akit nagyon tiszteltem, igazán sokra tartottam. A szomszéd házban lakott Radnóti Fifi, akihez sokszor jártam át beszélgetni. Csupa kiváló ember, akik nagy hatással voltak rám.”