Két helyszínen is koszorúzási ünnepség keretében emlékeztünk meg Nemeskürty István (1925-2015) Széchenyi-díjas és Kossuth-nagydíjas íróról, irodalom- és filmtörténészről, egyetemi tanárról, kerületünk díszpolgáráról.
Nemeskürty István születésének 100. évfordulóján, 2025. május 14-én dr. Tóth József polgármester és Hiszékeny Dezső, a 7-es számú országgyűlési egyéni választókerület parlamenti képviselője helyezte el a megemlékezés virágait a neves író, irodalom- és filmtörténész Pozsonyi úti szobránál és emléktáblájánál is. Nemeskürty István, aki a XIII. kerület díszpolgári címét az elsők között, még 1996-ban kapta meg. 1968-tól élt a Pozsonyi út 32. alatt. A ház falán ma emléktábla áll. Születésének 95. évfordulója alkalmából pedig egykori lakóhelye közelében szobrot avattunk tiszteletére. A szobornál most Madarász Imre irodalomtörténész és italianista, az olasz irodalom szakértője méltatta Nemeskürty István munkásságát.
Az 1925. május 14-én Budapesten született Nemeskürty István fiatalon hivatásos katonatiszti pályára készült, a Ludovika Akadémia növendéke volt, majd az ELTE-n magyar-olasz-művészettörténet szakán végzett 1950-ben. 1956-ig gyermekotthonban, általános iskolában tanított Budapesten. A forradalom után 1959-ig a Magvető Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1959-től közel három évtizeden át filmgyártással foglalkozott. A magyar játékfilmkészítés emblematikus alakja, irányítása alatt csaknem 160 magyar nagyjátékfilm készült.
Munkássága középpontjában elsősorban a XVI. és XVII. századi magyar irodalomtörténet és a XX. századi magyar filmtörténet állt. Termékeny író is volt: több mint 50 történelmi, irodalom-, művelődés- és bibliatörténeti tárgyú kötete és forgatókönyve jelent meg. A hazaszeretet, a nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató történelmi, kultúrtörténeti könyvei mellett filmesztétikai műveket is írt. Requiem egy hadseregért című könyve a II. világháborús 2. magyar hadsereg doni katasztrófájának állít emléket.
Nemeskürty István szerteágazó tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el. A rendszerváltás előtt 1968-ban Ezüst Oroszlán-díjat, 1969-ben a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát, 1971-ben Balázs Béla-díjat, 1978-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. 1979-ben József Attila-díj, 1983-ban SZOT-díj, 1985-ben Szocialista Magyarországért Érdemrend volt munkásságának elismerése. A rendszerváltás után 1992-ben kiérdemelte a Széchenyi-díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, 1994-ben Magyar Filmszemle Életműdíját, 1994-ben Kodály Zoltán Közművelődési és Művészeti díját, 1996-ban a Magyar Örökség díjat, 2000-ben a Magyar Szabadságért díjat, 2001-ben Corvin-láncot és a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. 2003-ban Prima Primissima díjat, 2004-ben Szent István-díjat, 2011-ben Kossuth-nagydíjat kapott, 2014-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíját vette át.
Vissza az Hírekhez