Szabó Zoltán/Angyalföldi-Szabó Zoltán
2001
Festőművész, grafikus
Budapesten (a kerületben) született 1929-ben. Segédmunkás, a Hanglemezgyárban kifutófiú, majd az Újpesti Gyapjúszövőben segédmunkás volt. Rajkai Györgynél, a Dési Huber Körben, Gráber Margitnál tanult rajzolni. A Képzőművészeti Főiskolán 1958-ban végzett, Fónyi Géza, Domanovszky Endre, Barcsay Jenő tanítványa volt. 1958 óta állított ki, 1960-ban lett Derkovits-ösztöndíjas.
Egyéni kiállításai voltak: a párizsi biennálén, a Műcsarnokban és Veszprémben, a Kilencekkel, az Ernst Múzeumban, a győri Műcsarnokban, Tatabányán, a Budapesti Tisztiklubban, a Műcsarnokban, Kecskeméten, Szegeden, Vácott, Tallinnban, Milánóban, a Szolnoki Galériában, a győri Műcsarnokban, Gronau-Epében, Hódmezővásárhelyen, az Ernst Múzeumban, Wiesbadenben, Hamburgban, a Körmendi Galériában, Szirákon és többször saját kerületében
Monumentális munkákat, sgrafittókat, kerámia mozaikot, muránói mozaikot, márványmozaikot, gobelint készített. Munkácsy Mihály-díjas (1968), érdemes művész (1977), a szolnoki festészeti triennále díjasa (1975, 1981, 1984). Táncsics Mihály-díjat 2007-ben kapott.
Születésének helyéül egész életében Angyalföldet nevezte meg, a hajdani Tripoliszból indult. Kötődése szűkebb szülőföldjéhez sokkal szorosabb, mint pusztán lakóhelyhez kapcsolódás. Ezt igazolja, hogy felvette és hivatalosan használta az Angyalföldi előnevet.
2014-ben hunyt el. Emlékét 2019 óta a Tomori utca 5. szám alatti ház falán emléktábla őrzi.
