Fenyő Miklós: Made in XIII. kerület

Emléktáblát állított önkormányzatunk a XIII. kerület díszpolgárának 2004-ben megválasztott Fenyő Miklós tiszteletére a Pozsonyi út 40. számú ház falán. A zene világnapján, október 1-jén leleplezett emléktábla a rock and roll magyar királya, az énekes, zenész és dalszerző munkássága és lokálpatriotizmusa előtt tiszteleg. Az ünnepségen jelen volt Fenyő Miklós családja, sok pályatársa és barátja, valamint önkormányzatunk vezetői is.

„VELE HAZAJÖTT A ROCK AND ROLL”

Dr. Tóth József polgármester beszédében Fenyő Miklós kivételes energiáját, közönség iránti szeretetét és erős kerületi kötődését idézte fel. Mint mondta, Fenyő Miklós „Angyalföld nagykövete volt”, és számára a kerülethez tartozás nem egyszerűen egy helyszínt, hanem identitást jelentett.

A polgármester felidézte, hogy Fenyő Miklós 2025 végén, halála előtt alig egy hónappal még az Erkel Színházban koncertezett, ahol a közönség felállva ünnepelte, január elején pedig már az idei koncertturnét tervezte. Nem sokkal később, egy hét kórházban töltött idő után az orvosok jelezték, hogy mondják le a fellépéseit, mert felépüléséhez hónapok kellenek. Ekkor már lehetett sejteni, hogy nagy a baj. Fenyő Miklós 2026. január 31-én hunyt el.

Dr. Tóth József hangsúlyozta: a korszakteremtő művészek ugyan eltűnnek a földi életből, de alkotásaikat örökségként ránk hagyják. „A mi felelősségünk, hogy az örökségüket méltó módon ápoljuk” – fogalmazott. Hozzátette: „Miklós dalai tovább élnek, hiszen vele nem elment, hanem egykor hazajött, ezután pedig itt is marad a rock and roll.”

„ÉDESAPÁM IGAZI LOKÁLPATRIÓTA VOLT”

Fenyő Diána (Dió) arról beszélt, hogy a házfalakon látható emléktáblák velünk élővé teszik azokat, akik nincsenek már közöttünk. Mint mondta: amikor az emléktáblák szövegeit olvassa, azt érzi, hogy az egykori művészek, köztük Kabos Gyula, Salamon Béla, Márkus László, Kazimir Károly és Sulyok Mária szellemisége ma is itt van – és hat környezetére.

Édesapjáról úgy fogalmazott, hogy művészetével, filozófiájával és egész szellemiségével kiállt a szabadságért, dalai és szövegei pedig a magyar kultúra közös nevezőjévé váltak. Dió azt is hangsúlyozta, hogy édesapja igazi lokálpatrióta volt, aki soha nem győzött eleget mesélni szeretett Angyalföldjéről. Itt született, itt élte le életét, és itt töltötte utolsó napjait is.

„Felnézek ezekre a csodálatos emlékező táblákra, és arra gondolok, hogy igen, Fenyő Miklósnak is járt egy ilyen tábla” – mondta. Hozzátette: arra kéri a járókelőket, hogy időnként álljanak meg az emléktábla alatt, és gondoljanak az „örökzöld álmot álmodó” művészre. „Ha akkor körülnéznek, önök is látni fogják azt, amit ő mindig is látott, az angyalföldi pálmafák sziluettjét.”

„MIKLÓS ÉLT, MIKLÓS ÉL, MIKLÓS ÉLNI FOG”

Léner Péter rendező, színházigazgató, Fenyő Miklós barátja arról beszélt, hogy a zenész annak a polgári kultúrkörnek volt a része, amelynek ez a városrész fontos szülőföldje. Heltai Jenő, Réz Pál, Bächer Iván, Kazimir Károly, Horváth Ádám, Fischer Annie és Tóth Aladár nevét is felidézve úgy fogalmazott: az utcák, a Duna-part, a Szent István park egyben az egész a magyar polgárság szülőföldje is.

Léner Péter azt is felidézte, hogy csaknem 25 éve a kerületi József Attila Színház mutatta be a Made in Hungária című musicalt, amelyet közösen álmodtak színpadra Fenyő Miklóssal. A rendező az emléktáblaavatón így zárta gondolatait: „Miklós élt, Miklós él, Miklós élni fog. Fenyő Miklós: Made in XIII. kerület.”