Radnóti Miklós (posztumusz)

Asszimilált zsidó családban született, a mai Kádár utca 5-ben laktak. Anyját és ikertestvérét születésekor, apját 12 éves korában vesztette el. Rokonok nevelték. A szegedi egyetem magyar-francia szakán tanult. 1935-ben házasodtak össze Gyarmati Fannival, majd beköltöztek a Pozsonyi úti lakásba, ahol a költő 1944-ig, Gyarmati Fanni a haláláig élt. Korai költészetét a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. A harmincas években megérzi, hogy a „világ új háborúba fordul”. Hiába volt tanári oklevele, zsidó származása miatt nem taníthatott. 1940-től többször behívták munkaszolgálatra. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, szeptemberben társaival együtt innen hajtották nyugat felé gyalogmenetben. A már járásképtelen költőt november 9-én a keretlegények agyonlőtték Abdánál. Utolsó verseit tartalmazó füzetét, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg. 1946. augusztus 14-én Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Emlékét a XIII. kerületben a róla elnevezett utca, művelődési központ, szobrok, emléktáblák őrzik. A Radnóti Miklós Művelődési Központban a Radnóti és Gyarmati Fanni bútoraival, személyes tárgyaival berendezett emlékszoba a Pozsonyi úti lakás dolgozósarkát és hálórészét rekonstruálja.