Témák A-Z

A 84 évesen elhunyt Benedek István Gábor újságíró és a 74 évesen is aktív nyugdíjas műszerész, egyben civil önkéntes Farkas Pál kapta idén az önkormányzatunk által alapított „Ember az emberért” esélyegyenlőségi díjat. Az érintettekben közös, hogy nemcsak szerették kerületünket, hanem jó példát is mutattak arra, milyen a cselekvő lokálpatriotizmus: mindig emberközpontú.

Az “Ember az emberért” esélyegyenlőségi díjat 2009-ben hozta létre önkormányzatunk. Olyanok tevékenységét ismerjük el ezzel a díjjal, akik hozzáállásukkal, cselekedeteikkel sokat tesznek az esélyegyenlőség érvényesüléséért a XIII. kerületben. Sokan vannak köztünk ilyenek: már 28-an kapták meg az elismerést, köztük önkéntes munkát végző polgárok, civil szervezetek vezetői, plébánosok, háziorvosok és szociális munkások.

A hagyományoknak megfelelően idén is meghirdettük, hogy bárki javaslatot tehet a díjazottakra.  Négy jelölés érkezett és közönségszavazás döntött. 2023. május 5-én dr. Tóth József polgármester adta át az oklevelet és az elismeréssel járó pénzjutalmat a kitüntetett, de 2022-ben elhunyt Benedek István Gábor özvegyének, Benedekné Köves Hajnalkának és Farkas Pálnak. Ők ketten kapták ugyanis a legtöbb voksot.

ELTÉRŐ ÉLETUTAK

Jelentősen eltérő életpályát futott be az a két ember, aki idén megkapta a kerületi esélyegyenlőségi díjat. Benedek István Gábor Gyulán született 1937-ben, gyerekfejjel Bergen-Belsenbe deportálták, de túlélte a borzalmakat, majd 29 éves korától előbb tanyasi tanító, pár év múlva újságíró gyakornok lett, napilapoknál és folyóiratoknál dolgozva lépett egyre feljebb a ranglétrán, egészen a főszerkesztőségig, miközben könyveket is írt. Farkas Pál 1948-ban Budapesten született, mechanikai műszerész lett, és mindössze két munkahelye volt, amikor 45 tevékeny év után nyugdíjba ment, de azóta is aktívan dolgozik kerületünkért, a közösségért.

Miközben szakmájukban dolgoztak, mindketten egyszerre figyeltek szűkebb és tágabb környezetük történéseire és embertársaikra. Benedek István Gábor egyebek között azzal tett sokat a megértésért, hogy zsidó magyarok pályájának bemutatásával hozta közel egymáshoz az embereket. A most 75 éves Farkas Pál polgárőrként máig hetente többször vesz részt csoportjával közbiztonsági járőrözésen, lakókörnyezetében támogatja és segíti a rászoruló időseket és a nélkülöző családokat. Ha kell, ügyet intéz, vásárol, használt ruhát és háztartási eszközöket gyűjt. A covid-járvány idején teljes napokat állt egy-egy kerületi oltópontnál, hogy útba igazítsa az embereket, saját egészségét nem féltette, másokét viszont igyekezett megőrizni.

BENEDEK ISTVÁN GÁBOR (posztumusz kitüntetett)

Holokauszt túlélőként Kecskeméten érettségizett, majd a kecskeméti tanyavilágban lett tanító. 1957-1959 között a Rabbiképző Szemináriumban Scheiber Sándor növendéke volt. 1961-ben újságíró-gyakornokként dolgozott Szolnokon, közben a MÚOSZ újságíró iskoláján tanult. Újságírói pályája 1962-ben indult. 1977-től volt rovatvezető, főszerkesztő-helyettes és főszerkesztő is, olyan orgánumoknál, mint az Ország- Világ hetilap, a Magyarország, a Magyar Hírlap és a Népszabadság.

Majd’ ötvenéves volt, amikor megjelent első regénye, „A gyilkosok hajnalban kelnek”. Onnantól már évente állt elő újabb és újabb regényekkel, elbeszélésekkel, novellakötetekkel. Vidéken töltött éveinek élményeiből, az ottani zsidó közösség gondolatvilágából táplálkozva írt egy letűnt világról, de nem állt meg itt. Fontosnak érezte, hogy a zsidó magyarok, nemzeti büszkeségeink pályájának bemutatásával hozza közel egymáshoz a közösségeinket. Íróként, újságíróként is hitt az élő szó, a párbeszéd, az eszmecsere, a személyes találkozás erejében. Ezért az évezred küszöbén megalapította a Füst Milán Szellemi Páholyt, miközben eredeti hivatását a Remény társadalmi, közéleti és kulturális folyóirat főszerkesztőjeként és a Közgazdász szerkesztőbizottságának tagjaként folytatta.

Benedek István Gábor számos elismerést és kitüntetést kapott, köztük a Magyar Televízió Nívódíját 4 alkalommal, a Népszabadság-díjat 3 alkalommal, a Rózsa Ferenc-díjat 1998-ban, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Aranytollát 2010-ben, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét 2017-ben, a Magyar Zsidó Kultúráért Életmű-díjat 2018-ban, a Nagy Lajos Irodalmi Társaság Emlékérmét 2018-ban.

FARKAS PÁL

Farkas Pál 1948-ban született Budapesten. Iskoláit Budapesten végezte: 1976-ban mechanikai műszerész, 1977-ben targoncavezetői szakvizsgát tett. Pályafutását ötven évvel ezelőtt, 1963-ban a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában kezdte, ahol kezdetben betanított munkás, majd műszerész volt, végül műszakvezetőként dolgozott. Már munkája mellett fontosnak tartotta munkahelyi és lakókörnyezetében az emberi kapcsolatok ápolását, a szükséget szenvedők támogatását, a közügyek felkarolását.  Soha nem akart munkahelyet változtatni, szerette munkáját, tisztelte vezetőit és munkatársait, kezdettől fogva arra készült, hogy első munkahelyéről megy nyugdíjba. Végül mégis munkahely-változtatásra kényszerült, amikor a gyárat bezárták. A Keleti Károly Szakközépiskolából 2008-ban, negyvenöt év munkaviszony után ment nyugdíjba, de közéleti aktivitásából a mai napig nem vett vissza.

Egyénisége, embersége, segítőkészsége széles körben ismert, személyét köztisztelet és megbecsülés övezi. 2006 óta az Angyalföld Polgárőr Szervezet tagja. A kerületi kulturális rendezvények lebonyolításának elmaradhatatlan, aktív résztvevője. Hetenként több alkalommal vesz részt csoportjával közbiztonsági járőrözésen, tevékeny részvételével hozzájárul a polgárőri szolgálat elismertetéséhez, közmegbecsüléséhez. Lakókörnyezetében támogatja és segíti a rászoruló idős embereket, és a nehéz anyagi körülmények között élő családokat. Ha kell, az idős lakótársaknak ügyet intéz, vásárol, ha kell, használt ruhát és használati cikkeket gyűjt, és mindig szakít időt arra, hogy meghallgassa mások gondjait, problémáit. A világméretű covid-járvány legnehezebb, állami korlátozó intézkedésekkel járó időszakában, az orosz-ukrán háború kirobbanása után és a kerületi Lokálpatrióták idén meghirdetett adománygyűjtő akciója során tapasztalt részvéttel, empátiával, tevékeny humanizmussal párosuló, fáradhatatlan segíteni akarása egyedülálló, példamutató.

Farkas Pál a napokban lesz 75 éves, de ha szükség van rá, nem ismer lehetetlent. Az önkormányzat intézményeivel, szakembereivel együttműködve nap mint nap újabb és újabb feladatokat vállal a magányosan élő idős emberek támogatásában, problémáik megoldásában, a tágabb közösséggel kialakított kapcsolataik ápolásában.