Témák A-Z

2021. október 18-án, a Magyar Festészet Napján állított emléktáblát az önkormányzat a 2009-ben elhunyt Kokas Ignác festőművész emléktábláját a Máglya köz 3. alatti Művészház falán. Az eseményen jelen volt a kétszeres Munkácsy-díjas alkotó, legendás mester családja is. A kerületben ez a 261. emléktábla, ami azt is kifejezi: a XIII. kerületi Önkormányzat kiemelt feladatának tekinti a helyi értékek ápolását, a lokálpatriotizmus erősítését, és büszke azokra, akik munkásságukkal és tevékenységükkel hozzájárultak a kerület fejlődéséhez, jó hírnevének erősítéséhez.

Az emléktábla avatáson dr. Tóth József polgármester idézte fel a művész életének fontosabb állomásait.

Kokas Ignác 1926-ban született a Fejér megyei Válon. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványa volt. A hatvanas években az újító avantgárd művészek közé sorolták, de nem tartozott sem az urbánus, sem a népies festők közé. Figurális kompozíciókat, zsánerportrékat, tájképeket festett, valamint mozaikot is. Nagy méretű, az álomszerű víziókat különleges szín- és formai hatásokkal komponáló képei egyéni látás- és kifejezésmódot tükröznek. A Vál melletti Ginzapuszta több képének témájául szolgált. Kokas 1972 és ’85 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán, amelynek idővel emeritus professzora lett. Legendás mester volt. Kétszer is kitüntették Munkácsy-díjjal: 1956-ban és 1966-ban. 1983-ban Kossuth-díjat kapott. Számos más jelentős díjjal is jutalmazták. 2006-ban, 80. születésnapja tiszteletére műveiből a Műcsarnokban rendeztek gyűjteményes kiállítást. 2009. november 11-én hunyt el Budapesten.

Kokas Ignác 1984-ben nyilatkozott így a Népszabadságnak: „Nagyság és társadalmi elkötelezettség egyet jelent a képzőművészetben. A nagy, az igazi alkotók kölcsönös vonzásba kerülnek korukkal, ebből az ölelésből születnek meg a tartalmukban és formájukban egyaránt új művek. Ezekben az alkotásokban magára ismerhet a kor és a benne élő emberiség.”

Dr. Tóth József ünnepi beszédét követően dr. Feledy Balázs művészeti író osztotta meg személyesebb emlékeit, gondolatait Kokas Ignácról és munkásságáról. A beszédeket követően dr. Tóth József és Kokas Ignác özvegye, Kósa Judit, valamint fia, Kokas László leplezték le az emléktáblát és helyeztek el koszorút.

Kokas Ignác 1958 és 1973 között lakott és alkotott a Máglya köz 1-4. alatti Művészházban.

A ház 1954-55-ben épült azzal a céllal, hogy művészek (képzőművészek, zenészek, színészek) otthona, műterme legyen. A Művészházba főként a Képzőművészeti Főiskolán 1950-55-ben diplomázó fiatal művészek költöztek; közül sokan „Fényes szelek” generációjához tartoztak. Néhány név az első beköltözők közül: id. Blaskó János, Blaski János, Demjén Attila, Kokas Ignác, Kalló Viktor, Konyorcsik János, Kovács Ferenc, Mészáros Dezső, Miskolczi László, Radó Károly, Ridovics László, Segesdi György, Somogyi János, ifj. Szabó István, Szurcsik János, Vecsési Sándor, valamint az idősebb generációból Szentiványi Lajos és Duray Tibor.

A műteremlakások az önkormányzat tulajdona, bérlőjét az OMSZI Intézményfenntartó Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság jelöli ki nyilvános pályázat alapján.