Témák A-Z

Életének 95. évében, 2021. május 19-én elhunyt Vámos Tibor villamosmérnök, kutatóprofesszor, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet alapító igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a XIII. kerület díszpolgára.

1926. június 1-jén született Budapesten. 1944-ben érettségizett, majd munkaszolgálatosként Fertőrákosra hurcolták. Sikerült megszöknie, de elfogták és Szombathelyen börtönbe került, ahonnét 1945. március végén szabadult. 1949-ben jeles villamosmérnöki diplomával végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet. Mindig tudományos pályára vágyott, melyhez 1950 és 1954 között az inotai és a dunaújvárosi erőmű-építkezéseken szerzett hasznos gyakorlati tapasztalatotokat. 1954-től közel három évtizedig különböző kutatóintézetekben dolgozott. 1954-től 1958-ig a Villamosenergetikai Kutatóintézetben volt MTA-ösztöndíjas, 1964-től az MTA Automatizálási Osztályának a vezetője lett, s megalapította az Automatizálási Kutatóintézetet. Ugyanebben az évben védte meg akadémiai doktori disszertációját. Élete fő művének tekintette, hogy 1974-ben a vezetése alatt jött létre a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, melynek 1985-ig igazgatója volt. Nyugdíjasként is aktív maradt: előadásokat tartott itthon és külföldön, publikált, nyomon követte szakterülete fejlődését. Több nagy hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja, vezetője volt. Kutatói pályája mellett egyetemi tanári pályafutása is kiemelkedő. Számos nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának volt a tagja, publikációinak száma meghaladja a 270-et, több könyvet írt és szerkesztett.

Széles kutatási területéhez tartozott az ipari folyamatok számítógépes irányítása, nagy rendszerek elmélete, számítógépes alakfelismerés, robotlátás, a mesterséges intelligencia elméleti és gyakorlati kérdései. Nemzetközi hírű kutatóként kimagasló érdeme a hazai számítógép-hálózati rendszerek fejlesztése, használatuk országos programmá szélesítése, az ipari robotok hazai kutató-fejlesztő rendszerének létrehozása. A műszaki kérdések mellett a megismerés és megértés tudományfilozófiai problémái is foglalkoztatták, értette a társadalomtudományok szempontjait és nyelvét, szerette az irodalmat, a képzőművészetet és a zenét. 1996-tól 2003-ig a Magyar Auschwitz Alapítvány, majd a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány vezetőjeként sokat tett a holokauszt emlékezetének megőrzéséért.

1973-ban az MTA levelező tagjává, 1979-ben rendes tagjává választották. Tudományos eredményeit többek között Állami Díj, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Neumann János emlékplakett, Széchenyi-díj és Radnóti Miklós antirasszista díj kitüntetéssel ismerték el. 2003-ban a XIII. kerület díszpolgárává választották. 2005-től az Auriga csillagkép egyik csillaga Vámos Tibor nevét viseli.

Újlipótvárosban érezte magát otthon. 1947-től a Balzac utcában lakott az édesanyjával, majd átmenetileg elköltözött a XIII. kerületből. 1979-től a Kárpát utca lakója volt, s évtizedekig a Victor Hugo utcába járt dolgozni. Reform szellemiségével, modern gondolkodásával, a saját szakmáján messze túllátva a társadalom jövőjéért elmélkedett és cselekedett. Korunk egyik legnagyobb tudósát veszítettük el személyében. A XIII. kerületi Önkormányzat saját halottjának tekinti. Emlékét megőrizzük.