Témák A-Z

Születésének 90. évfordulója alkalmából munkásságának felidézésével, és emléktáblájának megkoszorúzásával emlékeztek egykori lakóépületénél, a Szent István park 4. számú háznál április 19-én a Kossuth-díjas, Kiváló Művész, színházigazgató és egyetemi tanár Kazimir Károlyra és feleségére Takács Marika tévébemondóra, aki ebben az évben ünnepelte volna 80. születésnapját.

Az eseményen dr. Tóth József polgármester és a képviselő-testület több tagja mellett megjelentek a neves színházi szakember, a kerület posztumusz díszpolgára  egykori tanítványai, pályatársai, a Magyar Színházi Társaság, a MASZK Országos Színészegyesület, a Thália színház képviselői, lánya, tisztelői, és a kerület lakosságának reprezentánsai.

Az egykori tanár, rendező, színigazgató és pályatárs alakját felidézve Gálvölgyi János Kossuth-díjas színművész rövid áttekintést adott Kazimir Károly pályafutásáról, a magyar és az egyetemes színháztörténetben kifejtett, máig ható munkásságának jelentőségéről. –Nélküle más lenne a mai színjátszás – mondotta Gálvölgyi János -, és annak ellenére, hogy életének utolsó évei keserűségben teltek, művészete kiállta az idő próbáját. Megviselte, hogy 1990-ben méltatlan körülmények között távolították el a Színház és Filmművészeti Főiskola rektori székéből, és szeretett színháza, a Thália sorsának alakulása is fájdalommal töltötte el. A legnagyobb csapást azonban felesége, Takács Marika 1997-ben bekövetkezett halála mérte rá, amit 1999-ben bekövetkezett távozásáig nem tudott feldolgozni. Takács Marika egy ma már nem létező műfaj kiemelkedő képviselője volt. Akkoriban a tévébemondó mindenhol szinte családtagnak számított: népszerű, köztiszteletnek és szeretetnek örvendő képviselője volt a magyar televíziózás talán legszebb korszakát fémjelző személyiségeknek. Kazimir Károly és Takács Marika. Két név egy emléktáblán, egy régi ház falán. Amíg emlékszünk rájuk, addig halhatatlanok, addig itt lesznek velünk.

Gálvölgyi János szavainak elhangzását követően Kőváry Katalin Érdemes Művész, rendező a Magyar Színházi Társaság képviseletében emlékezett Kazimir Károlyra.

–Öt évvel ezelőtt olvashattam valahol, hogy Kazimir nélkül más lenne a mai színház. Ezt ugyan sohasem tudhatjuk biztosan, de kíváncsi lennék arra, hogy ha közöttünk lenne, mit szólna a színház közéleti szerepének leértékelődéséhez, a bulvár korábban elképzelhetetlen mértékű térhódításához. Nem csak tanította, szervezte, élte a színművészetet, de valódi teoretikusa is volt egyben, akinek alakja mindig megkerülhetetlen marad, ha a magyar színjátszás történetéről, egy meghatározó korszakáról lesz szó.

Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész a MASZK Országos Színészegyesület és a Színház és Filmművészeti Egyetem nevében emlékezett.

–Kazimir Károly életműve kitörölhetetlen a kollektív emlékezetből, a színháztörténet lapjairól – mondotta a kerület díszpolgára, majd felolvasta Örkény István: Lehetséges-e a kör négyszögesítése? című írását, amit az író Kazimir Károly művészetét méltatva alkotott.

A megemlékezések elhangzását követően a megjelentek elhelyezték a tisztelet és az emlékezés koszorúit és virágait Kazimir Károly és Takács Marika emléktáblájánál: elsőként dr. Tóth József polgármester koszorúzott, a sort a neves házaspár lánya, Kazimir Annamária zárta.