Témák A-Z

A Budapestre akkreditált diplomáciai testület több tagja, a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Fővárosi Önkormányzat és a XIII. kerületi önkormányzat több vezetője és képviselője, civil szervezetek reprezentánsai, közéleti személyiségek, a mártírhalált halt embermentő emlékének őrzői és követői jelenlétében, a Raoul Wallenberg Egyesület szervezésében ünnepi megemlékezésre és koszorúzásra került sor január 17-én az Újlipótvárosban, a svéd diplomata nevét viselő utcában elhelyezett domborműves emléktáblánál.

Az eseményen előbb Niclas Trouvé, Svédország budapesti nagykövete emlékezett Rauol Wallenbergre. A nagykövet emlékeztetett arra, hogy a második világháborúhoz vezető borzalmak nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, lépésről lépésre következtek be.

Raoul Wallenberg végzetét az idézte elő, hogy Wallenberg a  szovjet csapatokban a felszabadítót látta, és bizalommal közeledett hozzájuk. A bizalom alaptalannak bizonyult, a felszabadítók megszálló hatalomként viselkedtek és megölték azt az embert, akinek ezrek köszönhették az életüket. Ha nem vigyázunk, az ordas eszmék ismét megerősödhetnek és elszabadulhatnak, újabb szenvedéseket okozva az emberiségnek. Reményt adhat  nekünk, hogy Raoul Wallenberg emléke ma is elevenen él, és a mai fiatalok  lényegesen tájékozottabbak mint a világháború idején élő kortársaik voltak. Niclas Trouvé nagykövet Ferenc pápa gondolatát idézve figyelmeztetett: „Jézus együttérzése a szükséget szenvedők iránt nem valami ködös érzelem, hanem felhívás a keresztények számára, hogy elvigyék ezt a szeretetet.”

A svéd nagykövet beszédének elhangzását követően Hiszékeny Dezső, a kerület  országgyűlési képviselője osztotta meg ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel.  Az embermentő életútjának fontosabb állomásait felidézve Hiszékeny Dezső emlékeztetett arra, hogy Raoul Wallenberg egy gazdag család sarjaként gondtalanul élhetett volna, ő azonban a részvét és az együttérzés útját választotta.

– Véleményem szerint Raoul Wallenberg követőinek bátor kiállására napjainkban talán nagyobb szükség van Európában, mint az elmúlt hetven évben bármikor. Különös kettősség jellemzi korunkat. Kontinensünk történetében soha nem állt rendelkezésünkre a javak olyan sokfélesége és bősége, mint most. Soha nem élhettek nagyobb jólétben és biztonságban az európai emberek, mint amilyenben ma élhetnének. Ám világunk végzetesen megosztott. A jólétben és szegénységben, biztonságban és annak hiányában élő emberek közötti szakadék napról napra mélyül. A javak birtokosai, a hatalmi gépezetek működtetői nem a nélkülözést, hanem a nélkülözőket, nem a menekülőket sújtó globális kihívásokat, hanem magukat a kiszolgáltatott helyzetben lévőket tekintik legyőzendő, elüldözendő ellenfélnek. Senki sem élhet békében és biztonságban egy olyan országban, amely a békét és a biztonságot kegyként biztosítja a kiválasztottaknak, miközben a többiekről jó esetben nem vesz tudomást, rosszabb esetben ellenségként üldözi őket. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a közpénz milliárdokból finanszírozott gyűlöletkampányok a mi családjaink békéjét és biztonságát is veszélyeztetik. Hogy az az ember, aki ma elfordítja a fejét más nyomorúsága láttán, holnapra maga is nincstelen menekülő, és üldözött lehet.

Az ünnepi beszédek elhangzását követően  az esemény Raoul Wallenberg domborműves emléktáblájának megkoszorúzásával zárult. A kerület koszorúját dr. Tóth József polgármester helyezte el.

Az ünnepi eseményt megelőzően átadták a Raoul Wallenberg-díjakat azoknak a személyiségeknek, akik bátor kiállásukkal, életútjukkal példát mutatnak a tágabb közösségnek. Az idei díjazottak: Déri Ildikó, a Gandhi Gimnázium korábbi igazgatója, Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház Igazgatója, Incze Zsuzsa, a Csellengők című tévéműsor szerkesztője, Kamarás István író, szociológus, Landauer Attila kisebbségkutató, nyelvész, Rózsahegyiné Juhász Éva, a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője és Pusztadobos önkormányzata.