Témák A-Z

–  Aki kerületünkben díszpolgár lesz, az nem kerülheti el a Kossuth-díjat sem – mondotta laudációjának bevezetőjében dr. Tóth József polgármester, utalva az 1998-ban díszpolgárrá választott Baranyi Ferenc  2008-ban, Kossuth-díjjal történt elismerésére.  A továbbiakban a polgármester felidézte az ünnepelt pályafutásának kerületi vonatkozásait, egyúttal örömének adva hangot azért, hogy  maga is a költő barátai között tudhatja magát.

–Nagyon nagyra becsülöm költészetedet, szenvedélyes opera szeretetedet, és az ahhoz kapcsolódó ismeretterjesztő munkásságodat, amelyről számos népszerű könyv, és televíziós műsor tanúskodik. Köszönöm magával ragadó derűs optimizmusodat, ami annyira jellemző rád, és azt az elismerésre méltó tulajdonságodat is, hogy nem tartózkodsz a közösségi szerepvállalástól sem. Bár napjainkban az író-olvasó találkozók kimentek a divatból, de köztudott rólad, hogy a legeldugottabb településre szóló meghívásnak is szívesen teszel eleget, akár néhány költészet-, vagy operabarát kedvéért. Kívánom, hogy alkotó kedved ne apadjon el, és még sokáig sétálj  Újlipótváros és Vizafogó utcáin, szeretett kerületünkben! – mondotta dr. Tóth József, majd átadta az önkormányzat ajándékát az ünnepeltnek, amit Baranyi Ferenc egy, a munkásságáról szóló, megjelenés előtt álló kötettel viszonzott.

–  Köszönöm a sorsnak, hogy így alakult az életem – mondotta  Baranyi Ferenc, válaszul az elhangzott születésnapi köszöntőre. – Igaz, hogy az eltelt nyolcvan esztendő nem volt elég ahhoz hogy eldöntsem: a költészet, vagy az opera foglalkoztat-e jobban, ezért mindkét szenvedélyemnek igyekeztem megfelelni. Nagy örömmel töltött el, amikor megjelent Dante Isteni színjátékának a Pokol versfordítását tartalmazó kötetem, jelenleg a Purgatórium fordításán dolgozom. Úgy érzem, a Paradicsom lefordítására már nem vállalkozhatom majd, ezért ajánlom mindenkinek Simon Gyula kitűnő Dante fordítását: az ő munkájával válhat majd teljessé ez a páratlan trilógia. Szeretek a Kárpát utcai panelház harmadik emeletén élni, ragaszkodom a városrészhez, az itt élő emberekhez. Ami pedig a hátralévő időt illeti, remélem – mondotta a költő dr. Tóth Józsefnek – még sok emléktábla felavatásánál lehetek jelen majd.