Témák
A-Z
Cziffra György zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte legismertebb magyar zenei előadóművész 1921. november 5-én, cigányzenész családban született Budapesten. Gyermekéveit a kerületben töltötte, tanulmányait a tripoliszi barakiskolában kezdte. A barakiskola utódja a Tomori Pál tagiskola aulájában emléktábla őrzi híres diákja nevét.
Csodagyerek volt, nyolcévesen került be a Zeneakadémiára, Dohnányi, Weiner Leó és Ferenczi György, Kéry Szabó Imre voltak a tanárai. Tizenhárom évesen már számtalan koncertet adott Magyarországon, de külföldi koncertkörútjai (például Skandinávia, Benelux államok) is sikeresek voltak. 1933-tól lokálokban lépett föl, hogy családját eltartsa.
1942-ben behívták katonának. Szovjet fogságba került, 1946 szeptemberében tért haza, és 1947-től folytatta tanulmányait Ferenczinél, egyidejűleg a pesti éjszakák virtuóza lett.
1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. „A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva” – írták később a kritikusok. A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva családjával elhagyta Magyarországot. Először egy ausztriai táborba kerültek, de három nap múlva elhagyhatták azt, és Cziffra a Brahms Saalban adott fergeteges sikerű zongorahangversenyt. 1956 decemberében érkeztek Párizsba, és már első hangversenyével üstökösként robbant be a világ zenei életébe. Párizson kívül hatalmas sikereket aratott Londonban a Royal Albert Hallban, New Yorkban a Carnegie Hallban.
Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt.
Munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Franciaországban, melyet második hazájának tekintett, megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát, Magyarországon a Liszt Ferenc-díjat, majd 1993-ban a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.
