Témák A-Z

–>

A Magyar Acélárugyárat 115 éve 1895-ben Leve Gusztáv alapította acéláruk gyártására. A tulajdonos később megszerezte a francia Holtzer-féle szilícium ötvözetű rugóacél gyártásának szabadalmát. Kezdetben mintegy száz munkás vasúti hord rugókat és rugó acéllapkákat gyártott a MÁV és a hazai vagongyárak részére. Ezeket rövidesen Európa más országaiba is exportálták. A cég részvényeinek többségét 1896-ban az osztrák-cseh érdekeltségű Poldihütte Acélgyár szerezte meg. Az acélgyári vállalat tőkeereje és áldozatvállalása nyugodt fejlődést biztosított. Érc- és ásványőrlő malmok részére acélgolyókat, a gépkocsik gyors elterjedésével autórugókat, tengelyeket, forgattyútengelyeket, autócsuklókat, szelepeket, sebességváltó és differenciálmű alkatrészeket gyártottak.

Az első világháború idején a gyár haditermelésre állt át. 1917-ben Mannesmann-cső -, henger- és húzóművet helyezett üzembe, amelyen repülőgépekhez készítettek speciális csöveket. Ekkoriban a foglalkoztatottak száma az 1500 főt is elérte. 1920-1923 között hintó- és autórugókat, kocsitengelyeket készítettek. 1925-től kezdve a gyár nagy szériában Méray – motorkerékpárokat gyártott. 1930-tól megkezdték a csigafúrók gyártását. A motorok mellett 1933-tól már személyszállító autókat, kis teherautókat és háromkerekű szállító járműveket is készítettek.

A világgazdasági válság idején a vállalat csökkenetett létszámmal dolgozott. Az áttörést 1938-tól a győri katonai felszerelési programba történt bekapcsolódás jelentette. A második világháborút követően az akkor 6-700 főt foglalkoztató vállalat főképp jóvátételre gyártott tengelyeket és szerszámgép alkatrészeket és jelentős mértékben hozzájárult a hazai vasút újjáépítéséhez. 1948. március 26-án államosították a vállalatot. 1963 – 1971 között a Szerszám- és Gépelemgyárak egyik üzemegységeként működött, majd ismét önálló üzem lett. 1994-ben kezdték meg a felszámolását és rövidesen meg is szűnt.