Témák A-Z

Szepesi György 1922-ben, Budapesten született. 10 éves korától családjával Angyalföldön élt, ahol minden szabadidejét a grundokon való focizás töltötte ki. A labdarúgással kapcsolatos álmait akkor adta fel, amikor megismerkedett Szusza Ferenccel, és láthatta, hogy milyen az igazi tehetség. Később zongorázni tanult, de igazi életútját a sportújságírásban találta meg. „Aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.” – írta pályakezdésének első éveiről.

Pályafutása során minden díjat és elismerést elnyert, amit csak megkaphatott, a Pulitzer-díjtól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrendjéig és Média-díjáig, a Magyar Sportsajtó Halhatatlanja címtől a XIII. kerület 1997-ben adományozott díszpolgári címéig. Pályafutása során csaknem húsz könyvet írt, amelyek éppen olyan élvezetes olvasmányok, mint amilyenek a szerzőjük által közvetített sportesemények voltak.

Túlélte a legendás aranycsapat valamennyi tagját, közéleti érdeklődése a mai napig töretlenül megmaradt. Személyesen is megjelent tavaly a Papp László tér névadó ünnepségén, a háromszoros olimpiai bajnok szobrának felavatásán, ahol szűk körben a rá jellemző, az elbeszélt eseményeket élő valóságként megjelenítő stílusában emlékezett egykori barátjára.

Lélekben a szeretett Gyuri bácsival vagyunk, vele ünnepelünk, és még sok jó egészségben és családi örömökben gazdag esztendőt kívánunk neki.