Témák A-Z

Az 1988-ban elhunyt alkotó pályáját, művészi teljesítményét áttekintő avató beszédében Holopné Schramek Kornélia Blaskó Jánost a XX. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakjaként, a vizuális festészet tanítójaként állította az egybegyűltek elé. A festőművész 1963-ban vált a Máglya utcai műterem lakás bérlőjévé, és elmondható, hogy ez a dátum piktúrájában is új fejezetet nyitott.

Az alpolgármester emlékeztetett arra, hogy az önkormányzat megkülönböztetett figyelemmel óvja és ápolja azoknak az egykori kerületi lakosoknak az emlékét, akik maradandó életművet hagytak az utókorra. Holopné Schramek Kornélia egy személyes emlék felidézésével zárta avató beszédét. – Felsőfokú tanulmányaimat Egerben végeztem, abban az időben, amikor Blaskó János is a városban tanított. Többször is előfordult, hogy kiállításainak megnyitóin hallgató társaimmal együtt zenéltünk. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy most én avathatom fel az önkormányzat emléktábláját, amelynek domborművét a festőművész fia, ifjabb Blaskó János szobrászművész készítette el.

Az avató beszéd elhangzását követően Fábián László író méltatta Blaskó János festőművész alkotói és pedagógusi pályafutását, elismerően említve, hogy a megidézett személyiség mindhárom fia a maga területén jelentős művésszé vált. Ezt követően Holopné Schramek Kornélia alpolgármester a művész fiaival együtt leplezte le az új, domborműves emléktáblát, amelyet végezetül az önkormányzat, a család, a tisztelők és a megjelent kerületi lakosok is megkoszorúztak, illetve  virágokkal díszítettek fel.

Az eseményen verset mondott Blaskó Péter Kossuth-díjas, és Blaskó Balázs Jászai-díjas színművész.