Témák A-Z

Dr. Tóth József polgármester ünnepi megemlékezésében elsősorban az emberről és annak XIII. kerületi kötődőséről szólt, Popper Pétert „intézménynek” nevezve. A gazdag életpályából – többek közt – azt emelte ki, hogy előadásain, konzultáción a termekbe alig lehetett bejutni, a legtöbb egyetemen sztártanárként tisztelték. Felidézte a pszichológus által többször önmagáról említett értékelést, hogy ő a „legtöbbet dolgozó lusta ember Budapesten”. Megemlítette, hogy a díszpolgár egész életében kötődött a kerülethez: A Hollán Ernő utcában járt iskolába, lakott a Szent István körúton a Viktor Hugo utcában, a ’60-as években az emléktáblát kapott Csanády utcai házban, majd élete végén a Pajtás utcában, Angyalföld kertvárosában. Édesanyja utolsó éveiben a Dunapark étterem és kávéház épületében élt a Pozsonyi úton, nagyapja a Dózsa György úti zsinagógában volt rabbi.

Garai Péter egykori lakótársként idézett abból az önéletrajzi műből, amelyben Popper Péter Csanády utcai albérletben eltöltött időszakát elevenítette fel.

Popper Péter pszichológus egyetemi tanár, népszerű előadó, több mint 30 könyv és számtalan tanulmány szerzője, nemcsak lélekgyógyító cselekedetéről ismert, hanem arról is, hogy misztikus tudományát egyetemi katedrán és az ország teljes nyilvánossága előtt közíróként is művelte. „Szeretek itt élni a XIII. kerület kertvárosában, távol a város zajától. Olyan mintha vidéken laknék, de mégis közel mindenhez, amire szükségem van. A díszpolgár kitüntetés meglepett, nagyon örülök, hogy megkaptam.” nyilatkozta 2008-ban a kerületi újságnak adott interjújában, díszpolgárrá avatásakor.

Ugyancsak az interjúban beszélt írói pályájának indulásáról „Már fiatalon próbálkoztam írással. 18 éves koromban asszisztens voltam Pető András főorvos mellett a mozgásterápia intézetben. Egyszer megnézte verseimet és azt mondta: Egész jól írsz, de nem jobban, mint Baudelaire! Így mi értelme van? Megértettem, hogy nem érdemes másodlagos írónak lenni, így sokáig csak egy ládába gyűjtögettem irományaimat… Majd 48 éves koromban Gera György barátommal vitába bonyolódtam az esszéről, és megmutattam egyik művemet. Elcsodálkozott milyen jól írok, miért nem publikálok. Azóta próbálom behozni az elmulasztott éveket.”

Popper Péter 1933. november 19-én született Budapesten. Fő kutatási területe a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt. Tudományos tevékenységén kívül foglalkozott szépirodalommal is, írt három színdarabot is. A televízióban 1963 óta készített műsorokat.

A tanári oklevél megszerzését követően a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán oktatói állásban helyezkedett el (1957-1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958-1960). 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatársa, majd főmunkatársa (1967-1980). 1969-ben lett a pszichológia tudományok kandidátusa. 1980-tól docens, 1984-től egyetemi tanár. 1980-tól a SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetője 1992-ig.

1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt. 1997-től a pesti egyetemeken, főiskolákon és vidéken is tartott előadásokat. Bölcs derűje, élvezetes előadásai, széles körű tudása és tapasztalata lenyűgözte a hallgatóságát. Sosem olvasta fel az előadásait, ugyanis az volt az elve, hogy ha a diáktól a vizsgán megköveteli a könyv nélküli felelést, akkor neki is jegyzet nélkül kell tudni előadást tartani.

Több tudományos tisztséget töltött be, szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemlét (1974-1990), az MTA Pszichológiai Bizottságnak és a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának is tagja, valamint a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnöke (1986-1994) volt.