Témák A-Z

Sztankay István Budapesten született 1936-ban. Gyermekkorában Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Mielőtt felvették volna a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, segédkántorként, kifutófiúként, a fővárosi metró építkezésen csillésként és anyagmozgatóként dolgozott. Harmadik felvételijén, 1957-ben arra a kérdésre, hogy mi az édesapja foglalkozása, azt felelte, hogy pásztor. Később ugyan azt is hozzátette, hogy lelkipásztor, ennek ellenére fölvették. 1961-ben diplomázott, és Miskolcra szerződött. 1963-ban lett a budapesti Nemzeti Színház tagja, ahonnan 1974-ben szerződött a Madách Színházhoz. 1991-től a József Attila Színházban játszott, 2006-ban lett az angyalföldi társulat örökös tagja.

Pályafutása elejétől népszerű, foglalkoztatott színész volt, rengeteget dolgozott színházban, filmben és szinkronstúdiókban is. A filmszerepei hozták meg az országos ismertségét. Az 1963-ban készített Hattyúdal és az 1968–71 között vetített Bors című tévésorozat címszerepének köszönhetően az egyik legnépszerűbb magyar színművész lett. Gyakran szinkronizált is, legtöbbször Jean-Paul Belmondót és Tony Curtist.

A színész legendás párost alkotott Schütz Ilával, a Jövőre, veled, ugyanitt című darabot csaknem félezer alkalommal adták elő. Élete utolsó éveiben már nem vállalt színpadi fellépést, de 2012-ben a fia életéről szóló színdarabban újra játszani kezdett a Pesti Magyar Színházban. 2013-ban végleg visszavonult a színpadi szerepléstől. Honlapján azt írta, visszavonulása óta kedvenc időtöltése a szőnyegrojtok kiegyenesítése és a terítők megigazítása. Érdekes hobbinak hódolt: megszállottan gyűjtötte a rádiókat és a zseblámpákat.

Sztankay István pályafutása során számos elismerésben részesült, 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari – díjat kapott, 1978-ban érdemes művész lett, később Erzsébet- és Kossuth-díjjal tűntették ki. Elnyerte a József Attila gyűrűt és megkapta a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét is. 2012-ben választották a nemzet színészének. Mint az elismerés alkalmából készített interjúban elmondta: „nagyon sokat dolgoztam, játszottam, imádtam a pályámat, de most már 76 éves vagyok”. Pályájára emlékezve mindenekelőtt az Állítsátok meg Arturo Uit! miskolci bemutatóját idézte fel, hiszen a Hitlert jelképező kapitalista gengsztervezér volt élete első igazán fontos szerepe. A nemzet színésze elismerést azért tartotta fontosnak, mert kollégák döntöttek a cím odaítéléséről.

„Megtiszteltetés számomra a XIII. Kerület díszpolgársága” mondta  2005-ben, amikor  a Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat  Képviselő-testülete megszavazta a címet számára. A József Attila Színházban töltött évek, az angyalföldi „közönség” szeretete, Sas György, a Hírnök főszerkesztőjének Újra veled ugyanitt című könyve, és a kerületi elismerés erősítette kötődését kerületünkhöz.

Sztankay Istvánt Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat, az Emberi Erőforrás Minisztériuma, a József Attila Színház, a Madách Színház és a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Díszpolgárunk temetése  a Farkasréti Temetőben lesz, 2014. szeptember 26-án (pénteken) 15,30 órakor.