Kiadványok Nyomtatás Továbbküldés ismerősnek

 

Az XIII. kerületi önkormányzat gondozásában megjelent kiadványok:

Ez történt egy év alatt a XIII. kerületben

 

Modern építészeti értékek a XIII. kerület városképében

Értékleltár a Fővárosi Levéltártól lakó- és irodaházak tucatjain át a Polgármesteri Hivatalig

Lakóházak sora, a margitszigeti Széchy Tamás Uszoda, a HM Tiszti Szálló, a Láng Sportcsarnok, a Fővárosi Levéltár – csak néhány a kerület modern építészeti értékei közül. Az egyik előfutár a 2002-ben épült Polgármesteri Hivatal volt, amelynek új szárnya vörös homlokzata révén környezetalakító szerephez jut Angyalföld e részén. Ugyanebben az évben készült el a Lehel Csarnok vidám, színes együttese, ám emellett az építészek fantáziája az irodaházakra is rányomta a bélyegét. A kerület modern építészeti értékekeit képpel és rövid bemutatással ismerhetik meg kiadványunkból.

Budapest XIII. kerület védett építészeti értékei

A városrész műemlékeit összefoglaló kiadvány

Országos műemlékek sora sorakozik a Margitszigeten - a többi között a premontrei temlom és kolostor romjai vagy a vasbeton víztorony -, de a Szent István körút északi oldalán vagy a Váci úton szintúgy szép számmal találhatók műemlék épületek, egyebek között az egykori Eisele gépgyár és a Fertőtlenítő Intézet ingatlana. Ezeket, illetve a fővárosi védettségű épületeket, épületegyütteseket vonultatja fel a Budapest XIII. kerület védett építészeti értékei című kiadvány, amelyet a XIII. kerüti önkormányzat Polgármesteri Hivatala jelentetett meg. Büszkék lehetünk világörökségi területünkre, a Jászai Mari térre is.

A kerület hajdan és ma képeken

Budapest XIII. kerülete különleges és sokszínű városrész, amely mint önálló közigazgatási egység, mindössze 63 éves múltra tekint vissza. Területe fennállásának néhány évtizede alatt is változott. Az 1938. június 1-én megalakult XIII. kerületet Horthy Miklós kormányzó felesége után Magdolnaváros néven jegyezték. 1949-ben csatolták hozzá a Szent István körút északi oldalán kiépült Újlipótvárost és a Margitszigetet.

Bár a terület korábban is lakott volt – amint azt az avarkori régészeti leletek, római kori erődök, malmok maradványai és a középkori falvakról megemlékező írásos dokumentumok is bizonyítják – összefüggő városrésszé alakulása csak az újkorban kezdődött. A 19. század elejétől indult meg az a városfejlődési folyamat, melynek során Pest városa rohamosan terjeszkedni kezdett. Angyalföld, Újlipótváros és Vizafogó ekkor olyan tarka képet mutató külvárosi negyeddé lett, ahol fatelepek, gyárak, rozsdatemetők, néhol szántóföldek és kertek váltakoztak a szegényes viskókkal, kispolgári lakóházakkal, zsúfolt bérkaszárnyákkal majd az 1910-es évektől kezdve a kor színvonalához képest korszerűbb, főként kislakásos bérházakkal. A 19. században még külterületként számontartott tájékra telepítették a belvárosban nemkívánatosnak ítélt létesítményeket is, mint a temető, tébolyda, hajléktalanszálló, lőpormalom, laktanyák és egyéb katonai intézmények.

Az 1900-as évek kezdetétől indult meg a belvároshoz legközelebb eső Újlipótváros egyre gyorsabb ütemű átalakítása, melynek eredményeképpen ebből a városrészből az 1940-es évekre elegáns polgári negyed vált. A Vizafogó városrészből az 1980-as években a lakótelepek építésével tűntek el végleg a falusias porták és szegényes szükséglekás-telepek.

Az angyalföldi rész még ma is eklektikus képet mutat. A főutak mentén, illetve a megszűnt gyárak helyén gombamódra szaporodnak a hipermodern épületek, amelyek elsősorban az üzleti élet, kereskedelem központjai. Az 1950-es – 1960-as években épült lakások a Béke, Tahi, Fiastyúk utcák mentén, a kellemes parkosított környezetben ma már egyre jobban felértékelődnek a középrétegek körében. Az 1940-es években épült OTI telep földszintes, kertes sorházaival ma már csak tehetősek számára megfizethető. Ugyanakkor bőséggel akadnak még olyan „tipikus” angyalföldi utcarészletek, házak, amelyek hosszú évtizedek során is megőrizték eredeti miliőjüket.

Könyvünk rendhagyó módon olyan városrész múltját és jelenét tárja az olvasó elé, amelynek egyik része ugyan a főváros egyik fő turisztikai látványossága, másik része azonban az ideutazók számára kevéssé ismert, az útikönyvekben is csak ritkán és röviden említik.

Szerkesztésünk alapelve a múlt és a jelen összehasonlítása. A kötet első felében kerületünk különböző részeiről szóló leírásokat idézünk a 20. század elejétől napjainkig terjedő időszakból. Forrásul elsősorban újságok, folyóiratok, másodsorban irodalmi művek és városismertető kiadványok szolgáltak. A hallatlanul gazdag anyagból igyekeztünk a legjellemzőbb és legérdekesebb szemelvényeket kiragadni. Az album második részében látható fotók kiválogatása során szintén a bőség zavarával küzdött a szerkesztő. Terjedelmi korlátok miatt így kerületünk több olyan jellegzetes pontja nem szerepelhet itt, mint például a mai Dagály fürdő és elődje a Duna-parti szabadstrand, eredeti és megváltozott funkcióval működő üzemépületek (ELZETT, Tutto Mobili, KIKA), és még hosszan sorolhatnánk a példákat. A múltat ábrázoló fotók közül a legkorábbiak főként a Kiscelli Múzeum, illetve az Országos Műemlékfelügyelőség fotótárából származnak, a későbbiekket nagyrészt az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben őrizzük. A mai fényképeket két kiváló kerületi illetőségű fotósnak köszönhetjük: a felvételek többségét Roboz László, a többit XIII. kerületi Hírnökből jól ismert Holczer Gábor készítette.

Az albumban szereplő legkorábbi képeken ipari létesítményeket láthatunk, mint például a lóvasút egykori végállomása, a Láng Gépgyár, vagy a Csavargyár. Bemutatunk egy 19. századi Margitsziget ábrázolást és néhány 20. század elején készült Erdélyi Mór fotót. Ez utóbbiakon jól látszik, hogy akkor még az Újlipótváros is Angyalföldre emlékeztető külváros volt. Az 1920-as évektől egyre több modern lakóház épült az Újlipótváros területén. Ezek közül a Szent István parkban található híres Dunapark házat mutatjuk be. Megjelenik a kötetben a Szent István körút a Vígszínház épületével, valamint a Béke téri templom egy 1920-as évek-beli üveglemez-felvételen.

A háború utáni évtizedekben kerületünk töretlen lendülettel fejlődött és a szocialista nagyipar egyik fellegvárává lett. Az 1945-től 1970-es évekig terjedő időszakból azért mutatunk be jónéhány felvételt, mert mára már ennek az időszaknak a városképe is szinte nyomtalanul tűnik el. Láthatunk hajógyári látképet, új lakótelepeket a Béke út környékén, megszemlélhetjük a híres Ördögmalmot, a Rákosi Mátyás Kultúrházat vagy a József Attila Színház épületét, mint kerületi pártközpontot, az Árpád hídi közlekedési csomópontot, az új lakótelep háttérben magasodó tömbjeivel, valamint a Dózsa György és Váci út sarkán tátongó üres telket, melyre nem sokkal később a Volga szálló (ma Hotel Ibis Volga) modern épületét emelték.

Reméljük, hogy az idézett szemelvények és a bemutatott képek alapján szemléletesen kirajzolódik szeretett lakóhelyünk, a XIII. kerület múltja és jelene, valamint jól érzékelhetők azok a szédületes tempóban lezajló változások, amelyek e hajdani külvárost mind szorosabban kapcsolják a világváros lüktető érrendszerébe.

Juhász Katalin